"az élet nem mindig habos torta..."

Észrevetted, hogy amikor például erős fájdalmat érzel, akkor szinte minden mást kizársz az életedből? Nem számít most neked az, hogy másoknak is vannak problémáik, nem számít, hogy ki mit érez, neked most az a legfontosabb, hogy elmúljon a fájdalmad, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. Ilyenkor nem tartod számon, hogy a többi ember körülötted hogyan és milyen módon él, nem az a legfontosabb, hogy most segíts egy rászorulónak, ilyenkor ez másodlagos tényező. A legeslegfontosabb, hogy saját magadat helyre tudd billenteni. Ilyenkor te vagy a legfontosabb ember a világon. Ezzel nemcsak te vagy így, hanem a többi ember is.

Valójában az emberek nem gondolkodnak annyit rólad, mint azt te képzeled. Mindenkinek a saját élete a legfontosabb elsősorban. Kivel vagy összezárva 24 órán keresztül? Saját magaddal! A saját gondolataiddal küzdesz, ezeket éled át, legyenek ezek jó vagy rossz gondolatok, neked foglalkoznod kell velük és így kevesebb időd marad másokkal is foglalkozni. 

Én, amikor régebben nagyon magam alatt voltam, mindig azt hittem, a betegségem miatt, hogy mindenki csakis velem foglalkozik. De ez nincsen így, mindenkinek vannak saját problémái és főként ezek kötik le az ideje nagy részét. Így van ez még a saját családtagjaiddal is, őnekik is külön gondjaik vannak még akkor is, ha figyelembe vesznek téged is, de a saját külön gondjuk a legfontosabb mindig az ő számukra is. Erre akkor jöttem rá, amikor egy önfejlesztő könyvet olvastam, amiben a következő mondat szerepel:

- Húszévesen még érdekel, hogy mások mit gondolnak, negyvenévesen már nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, hatvanévesen pedig rájössz, hogy soha senki nem gondolt rád. -, és ezt csak azért írtam most le, ez azért van, mert az, hogy másoknak fontosabb az ő problémájuk, nem a tiéd a legfontosabb, ez tulajdonképpen lehet felszabadító érzés is egyben. Sőt, az én esetemben az is volt, mert amikor erre rájöttem, sokkal könnyedebbé vált az életem. Nem agyaltam mindig azon, hogy másoknak mi lehet a véleménye rólam. Senkinek nem ez a legfontosabb, hanem az, hogyan oldja meg a saját kis ügyes-bajos dolgait. Az emberek túl elfoglaltak ahhoz, hogy mások problémáit helyezzék előre. Nem tartják számon a kudarcaidat, nem mindent olvasnak el, amit te közzéteszel, nem emlékeznek annyira a te kínos pillanataidra, mint amennyire ez téged valóban foglalkoztat. Nem gondolnak rád annyit, mint hiszed, nem foglalkoznak veled annyit, nem tudnak veled foglalkozni annyit, mint azt te hiszed. És ez így rendjén is van, épp ezért nem szabad, hogy ilyesmi bármilyen frusztrációt okozzon neked, nekem, bárkinek. Az lehet, hogy kicsit rosszulesik, hogy nem foglalkoznak veled a valóságban annyit, mint azt te gondolod. De nem kell mindig mások jóváhagyására várnod neked sem, és nekem sem. El kell tudni fogadni, hogy lesznek olyanok is körülötted, akiknek nem tetszik az, ami te vagy, mert másképpen látnak téged, mint azt te feltételezed. Másként gondolkodunk, mindenkinek más és más a fontos, és az lehet, hogy nem éppen te vagy. Ezért érdemes felszabadító érzésnek felfogni, hogy nem mindenkinek te vagy a legelső a világon. 

Sok-sok problémával küzdünk meg akár egy nap alatt is. Nem a te dolgod és nem a te felelősséged az, hogy mások mit gondolnak, nem te vagy mások gondolataiért a felelős. Add önmagad mindig, ezzel teszed a lehető legtöbbet. Ne akard átírni mások gondolatait rólad, mindenkinek joga van azt gondolni (neked is, nekem is), amit csak akar. 

Emlékszel még a bejegyzés elején mit kérdeztem tőled? "Észrevetted, hogy amikor például erős fájdalmat érzel, akkor szinte minden mást kizársz az életedből?" -, és csak azért ismétlem meg ezt a kérdést, hogy vedd észre, hogy neked sem mások problémája ilyenkor a legelső, ami az eszedbe jut. Mindenki túl elfoglalt ahhoz, hogy mindig mások érdekeit nézze. És ez teljesen érthető jelenség, és meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hogy olyannak lássanak bennünket, ahogyan azt ők tudják vagy ahogyan képesek erre.

Jó későre jár és én most pont azon gondolkodom, vajon fent vagy-e még és ha igen, vajon miért is vagy még fent ennyire későn? Épp fél kettő van és még sok van hátra reggelig, de azért egy jó kis dalt küldök neked, hogy érezd, itt vagy a szívemben és sok szeretettel gondolok rád mindig. Amikor a blogra gondolok napközben, legelőször te jutsz eszembe, merrefelé is jársz és mit is csinálsz éppen? De mint mindenkit, engem is lekötnek a saját kis elfoglaltságaim, viszont amikor dalokat hallgatok napközben, mindig rád gondolok, ha egy-egy olyan dal van műsoron, amit én is küldtem neked már egyszer vagy többször. Most is egy jó kis dal jön, hallgasd szeretettel a szívedben, s ébredj vidáman, s élvezd majd a reggel szép hangulatát. :) 

+ egy ráadás dal a legvégére, csak neked! :)

ui.: - 

💖Egy pillangót nem úgy lehet elkapni, ha kergeted; mozdulatlanul kell maradnod, amíg magától a válladra nem száll.

Jodi Lynn Picoult