
Mindenki rádöbben az életében legalább egyszer, hogy van, amit csak ő egyedül tud megvalósítani. Van körülötte sok segítség, amit észrevesz, de a dolog oroszlánrészét csakis ő egyedül képes jól és hibátlanul megvalósítani. Ha ilyenkor másokra hagyatkozunk, nem járunk sikerrel, mert csak mi tehetjük bele ebbe a feladatba a saját erőnket, a saját gondolatainkat, a saját tapasztalatainkat.
Persze nagy a kísértés ilyenkor, hogy kívülről segítséget kérjünk, de ha meg is kapnánk ezt a segítséget és igénybe is vennénk, az már nem lenne ugyanaz. Nekünk kell odatennünk magunkat, neki kell veselkednünk, és rá kell ébrednünk egy idő után, hogy ez a mi dolgunk, ezt senki más nem végezheti el helyettünk. Eleinte még csak gyenge lépéseket teszünk, sőt, lehet, hogy fontolóra vesszük, hogy elhalasztjuk a feladatunkat vagy egyszerűen meg sem csináljuk, de hamar észrevesszük, hogyha nem lépünk, ha nem teszünk lépéseket az ügy érdekében, akkor visszaesünk, az életünk a rossz irányba kanyarodik és a feladat ott marad megoldatlanul. Ez akkor történik meg, ha az önbizalmunk nem működik megfelelőképpen.
Egy munka, egy faladat attól lesz szép és értékes a számunkra, hogy végigcsináltuk, hogy beletettünk apait, anyait, minden erőnkkel azon voltunk, hogy elvégezzük. Amikor már látjuk a fényt az alagút végén, akkor már könnyű dolgunk van, de addig bizony kell hogy legyen bennünk igyekezet, erős akarat és kitartás is, hogy az úton, amin elindultunk, végig tudjunk menni és megcsináljuk azt, ami számunkra elrendeltetett.
Súlyos hiba túl sokat gondolkodni (...). Az életet nem kiókumlálni kell, nem locsogással leigázni; át kell élni, túl kell élni, úgy, ahogy az ember tudja.
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)


Utolsó kommentek