Sokat és sokszor gondolkodtam már azon, hogy miért van az, hogy rám vagy rád vagy bárkire csak addig gondolnak, amíg valami népszerűt fel tudsz mutatni, ami érdekes és ami leköti az emberek figyelmét. Miért van az, hogyha gyengébb formában vagy, akkor már nem kíváncsiak annyira rád, mint amikor elemedben vagy, amikor sziporkázol, amikor dől belőled a humor és a nevetés. Azután arra gondoltam, talán azért van mindez, mert az emberek nem szeretnek szomorúak lenni, ösztönösen keresik azok társaságát, akik megnevettetik őket, akiktől olyan impulzív erőt kapnak, ami őket olyan állapotba tudja hozni, hogy jókedvűek lesznek, örülnek mindennek és vidáman, mosolyogva néznek az életükre. És ez valószínű, hogy így is helyes, csak nem mindig esik jól, ha máskor meg amikor gyengébb vagy, akkor szinte nem is törődnek veled.
Igen, az életünk úgy van kitalálva, hogy az erősebbek, a bátrabbak, a merészebbek és azok, akik nyugalmat tudnak parancsolni maguknak, ők viszik tovább az élet fonalát. Az állatvilágban is így van ez, és hiába vagyunk okosabbak az állatoknál, ez a tendencia ez nálunk is ugyanolyan, mint az állatvilágban. Az erősek, a bátrak és az okosok, ők mindig megtalálják a napjuk során azt a pillanatot, amit mindig el tudnak csípni, és ami az ő túlélésüket biztosítja minden szempontból. Ez ellen még csak tenni sem tudunk, csupán azzal, ha mi is megerősödünk, mi is vidáman veszünk mindent, mi is el tudjuk kápráztatni a közönségünket. Hogy ez jó vagy sem, mindenki eldönti magának. Amikor gyengébbek vagyunk, nagyon rosszulesik, rosszul tud esni, ha semmibe vesznek, és igaz, hogy keresik, mi az oka mindennek, de ha ez záros határidőn belül nem derül ki, akkor bizony, lehet, hogy eltávolodnak tőlünk. És aki gyengébb érzelmi világban él, gyengébb érzelmi világgal rendelkezik, őt bizony hamar le lehet így seperni az élet színpadáról, mert mindenkinek az a célja, hogy minden egyes pillanatban jól érezze magát. Úgyhogy igyekeznünk kell, nehogy lemaradjunk, lépést kell tudni tartani, színvonalat kell tudni produkálni és bizony, sziporkázni kell tudnunk minden egyes másodpercben. Ez ugye nem megy mindig, de sajnos, ez nem érdekel senkit, csak azokat, akikben még megvan a segíteni akarás, a segítő szándék mások felé.
Én még mindig nagyon sokat gondolkodom ezen és fogok is, mert én erősen érintett vagyok ilyen szinten még akkor is, ha most elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy bárki elrontsa az én jókedvemet, és nem engedem meg magamnak többet ezután, hogy rosszul érezzem magam minden kérdés nélkül. Tudom, nagy fába vágom ezzel a fejszémet, de ha meg szeretnék gyógyulni, az csakis ilyen módon történhet meg. Egyre ügyesebb vagyok azért ebben és én magam figyelmeztetem magam, ha úgy érzem, hogy elkedvetlenednék valamiért, hogy - állj! -, most kell változtatni a rossz hangulatomon, hogy ne romoljon el még jobban. Szerencsére most jó fázisban vagyok és mindent könnyedén veszek, és ezt meg is szeretném tartani, hogy tudjak figyelni erre.
Csak olyan ostobaságokat kövess el, amelyek valóban örömet okoznak neked.
---
Hallgass meg egy dalt, és ne hagyd magad te sem, lépést kell tartanunk az életünk sodrásával, és a cél mindenképpen az, hogy vidámak és jókedvűek, s nemkülönben népszerűek is legyünk egyben. :)
Utolsó kommentek