Persze nyilván nem arra szeretnélek biztatni, hogy mindig legyél morcos, de végül lehet, mégiscsak oda lyukadunk ki. Azt hinnénk, hogy a haragunkat mindig el kell fojtanunk, és nem érezhetjük át az igazi harag érzését. Ha önmagamból indulok ki, én nagyon sok ilyen típusú érzelemmel éltem régebben, és én is visszafojtottam magamban a haragot, mintha ördögtől való lenne. Nem is tudtam mit kezdeni vele, pedig belül a szívem mélyén izgatott voltam és nagyon mérges, haragos elég sokszor.
Most értem meg, hogy nyugodtan haragudhatok, mert ha ki merem nyilvánítani az érzésemet, akkor megkönnyebbülök végül. Ha azt nézzük, hogy például visszafojtod a haragodat, ez még mint a bumeráng vissza is üthet. Gyermekként talán egyikünknek sem tanították meg, hogyan is kezeljük a haragunkat. De én most ma már találkozom olyan gyermekkönyvekkel, amik kifejezetten ezt célozzák meg, mert mikor is kezdünk igazán haragot érezni, gyermekkorban, amikor elveszik a játékunkat, amikor megütnek, vagy szavakkal megbántanak minket. Gyermekként ösztönösen reagálunk, és kifejezzük ezért a nemtetszésünket, vagy visszavesszük a játékunkat vagy esetleg vissza is ütünk, és szóval is visszavágunk a kispajtásunknak, akivel éppen játszunk. Gyermekkorban sem tudjuk kezelni a haragot, csak ha ránevelnek minket, hogyan is szabályozzuk azt. Ezért születnek ilyen témájú kis gyermekkönyvek, amik segítenek ebben. De nem mindegy milyen formában viseljük el a haragunkat. Lehet kispárnát ütögetni mérgünkben vagy jól összeszorítjuk az öklünket és levezetjük így a feleslegesen keletkezett és túlfűtött érzéseinket. Úgyhogy nem tilos haragudni, csak meg kell találni a módját, hogyan is tesszük ezt.
Amikor én a pszichiáterhez jártam korábban, akkor sem kaptam útmutatást arra, hogyan bánjak a harag nem szép érzésével. Mindenki egyedül küszködik meg ezzel, még akkor is, ha tudja, mi a módja a feszültség levezetésének. Nekünk magunknak kell rájönni arra, meddig mehetünk el a harag érzésének a kimutatásával, és nekünk magunknak kell rájönni arra is, hogy nem biztos, hogy jó az, ha a szívünk sebzik, de mi úgy csinálunk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Nyugodtan levezethetjük a felgyűlt kellemetlen érzéseinket, mert ha ezek bennünk maradnak, akkor egyszer csak robban, mint a bomba és az ellenkező hatást váltja ki, mint azt mi hisszük. Ha belegondolsz és végiggondolod az életedet, rájöhetsz, hogy számtalan esetben éreztél haragot, és ezután is fogsz, mert a harag is az érzéseink közé tartozik. Például a nyugalom ellentétpárja!
A helyzet az, hogy haragudj nyugodtan, csak ésszel csináld! Mindenki tudja fegyelmezni önmagát, ha ezt akarja. De ez nem jelenti azt, hogy ne érezhetnénk haragot valamivel kapcsolatban. Sokfélék vagyunk, van, aki máris robban, mint a bomba, ha haragot érez és meg is akarja torolni az őt ért sérelmeket, de van, aki pedig eltűri, hogy kinevetik vagy nem szépen beszélnek vele. Vérmérséklettől is függ, hogy mit tudsz kezdeni a benned lévő negatív érzésekkel. Át kell hogy éljük mindenképpen, hogy egyáltalán hozzáfoghassunk a megszelídítésének. Lehet szabályozni a haragot is, de meg kell tanulnunk, hogyan is tegyük ezt, és azt is meg kell értenünk, hogy miért is érezhetünk nyugodtan haragot, amikor elkap minket ez az érzés. Nekem a fél életem ment rá, hogy rájöjjek és alkalmazni is tudjam azt a tudást, ami ehhez kell. Nagyon sokszor haragudtam, szinte percről percre, és csak most kezdek rájönni, hogy megértsem, egyáltalán tudtam, hogy kire vagy mire haragszom, vagy csak félelemből nem voltam képes kezelni a harag érzését? Lehetne erről sokat beszélni még, de egy biztos, hogy a harag érzése is része az életünknek, így nem tudunk csakúgy hirtelen megszabadulni tőle. Meg kell találni a módját, hogyan kezeljük és mi módon tessékeljük ki az ajtónkon, hogy legközelebb már ne legyen olyan sok gondunk vele.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek