Hát, mint azt láthatod, mostanában nagyon sokat gondolkodom magamról, a betegségemről, de leginkább a gyógyulásról. És tudom, hogy az, hogy most nagyon-nagyon jól érzem magam egy jó ideje, nem garancia arra, hogy ez mindvégig így is marad, hiszen azt is tudom, hogy én képes vagyok a másodperc tört része alatt a mélypontra jutni, ezért vigyáznom kell magamra nagyon. Furcsa dolog ez, amikor jól vagyok, akkor beszédes vagyok, alig lehet leállítani, amikor pedig rosszul vagyok, senki nem tud belőlem egy betűt is kicsikarni. Senkivel nem állok szóba ilyenkor, még a családtagjaimmal sem, sajnos ez nagyon kegyetlen tud lenni.
Épp ezért gyakorlom az ellazulás művészetét, igyekszem minél többször pihentető gyakorlatokat csinálni. Amikor csak észreveszem, hogy kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, mindjárt figyelmeztetem magam, hogy állj meg, most itt baj van, lépni kell mindenféleképpen. És ha ilyenkor nem teszem meg a szükséges nyugtató gyakorlatokat, abból lehet komolyabb baj is. Edzem az agyam, hogy jól viselkedjen mindig, tanulok, például csinálok memorizáló gyakorlatokat, hogy erősítsem magam. Olyat például, hogyha lepihenek, elkezdek gondolkodni, hogy például tegnap délután kettőkor melyik dal is volt az, amit hallottam a rádióban, fel kell idéznem magamnak ezt a pillanatot és ki kell tudnom találni a dal címét, az előadót és azt, hogy melyik részlet ragadta meg a fantáziámat. Vagy például, hogy a múltkor, amikor filmet néztem, ki volt a főszereplő és melyik mondat volt az, amire szívesen emlékszem vissza. Szóval muszáj szellemileg frissnek maradnom, hogy ne törjön rám a régi rossz érzés egyike sem. És szem előtt kell tartanom, hogy fizikailag is rendben legyen minden, ugyanúgy, mint szellemileg és lelkileg is. Ezek szorosan összetartoznak, nincs meg egyik a másik nélkül, együtt kell hogy összehangoltan működjenek.
Igyekszem mindig szundi nélkül felébredni reggel, és ez a legtöbbször sikerül is, ami jó, mert megalapozza az aznapi jó hangulatomat. Ha kényszeríted magad, hogy no, most már ugrás ki az ágyból, mert késésben vagy, az árt a napi jókedvednek már kora reggel. Az, hogy ne épüljek le, ez fontos szempont, hiszen sokszor nem egyszerű dolog végigvinni egy napot. De minél jobb a kedved, minél inkább vagy boldog és minél inkább örülsz valaminek, annál inkább könnyebb a dolgod. Ezért mindenkinek figyelnie kell magát, szerintem, hogy mindig a jó formánkat tudjuk hozni. Fontos, hogy kapcsolatban legyünk a minket körülvevő emberekkel, beszélgessünk sokat, hogy minél inkább érezzük az együvé tartozást, azt, hogy bármikor számíthatunk akár segítségre is, ha úgy adódik. És egymást is fél szemmel figyelnünk kell, hogy észre tudjuk venni, ha valahol valami baj van, akkor mi is tegyünk azért, hogy a helyzet minél hamarabb megváltozhasson a jó irányba. Tehetjük ezt játékos formában is, úgy, hogy szinte észrevétlenül tartjuk szemmel a társainkat, és saját magunkat is egyben, hogy egy jó emberi kapcsolat, egy jó légkör uralkodjon mindig körülöttünk.
Jók ezek a lazító technikák, én nagyon megszerettem őket, mert már ha észreveszem, hogy szaporábban ver a pulzusom, vagy izgatottabb vagyok az átlagnál, rögtön megálljt parancsolok, és igyekszem minél gyorsabban visszahozni a mosolygós énemet. A lényeg mindig is az, hogy bárminek tudjunk örülni és bármilyen szép és jó dolgot minél hamarabb észre tudjunk venni, hiszen ezek dobják fel a napunkat és ezek azok a pillanatok, amikre mindig is jóérzéssel emlékszünk vissza mindenkor. :)
Hallgass most meg egy dalt, nekem nagy kedvencem az együttes és főleg ez a dal tőlük, rengeteget játsszák a rádióban, és én táncolni, énekelni szoktam az előadókkal együtt erre a dalra is többek között. Hallgasd szeretettel és zárd jól az estédet, hogy szép reggelre tudj ébredni holnap majd. :) (a dal elég lendületes, de nagyon jó kis dal, már hallhattad itt a blogban is többször. :)
ui.: -
Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell
kinézned.


Utolsó kommentek