Van, amikor falakat húzunk magunk köré, mert azt hisszük így védve vagyunk sok veszedelemtől. Nehéz ezután ezeket a falakat ledönteni, mert túlságosan ragaszkodunk a kialakult helyzethez. Bebástyázzuk magunkat, pedig lehet, hogy nem is ez volt az igazi célunk.
Öt éve kezdtem írni ezt a blogot, kisebb szünetek voltak benne, és lehet, hogy lesznek is, épp azért, mert sokszor esem vissza a betegségembe. Az évforduló tiszteletére elhatároztam, hogy olyan kevés negatív hangulatú bejegyzés lesz ezután, amilyen kevés csak lehet. Már sok mindent írtam magamról, és még biztosan fogok is, de a célom ezután az, hogy minél pozitívabb hangvételű legyen amit írok. Nem biztos, hogy sikerül, de nagyon igyekszem.
Ha figyelted már az utcán az emberek járását, sok mindent megállapíthattál rólunk, hiszen árulkodnak az érzelmeinkről, arról, hogyan is ébredtünk fel aznap. Nem tudjuk eltüntetni a haragunkat, akármilyen jó arcot is mutatunk éppen, a jókedvünk is azonnal sugárzik rólunk, és mindez meglátszik már a járásunkon is. Ha kapkodunk, akkor sietünk, ha megfontoltak vagyunk, akkor lassabban és óvatosabban lépkedünk, de azt is észrevesszük hamar, ha figyelnek minket.
Már megint azt játszom, hogy nem jön álom a szememre. Ilyenkor mindig rád gondolok, hátha te is épp fent vagy, mert nem tudtál elaludni. És lehet, hogy épp a blogot böngészed, keresed mi is lehet az oka annak, hogy most még mindig ébren vagy.
Ha nagyon vágysz valamire, például meg szeretnél venni egy csinos blúzt és erre már régóta áhítozol, lehet, hogy mihelyt a tulajdonoddá válik, már nem is ér a szemedben annyit, mint előtte. Pedig annyira szeretted volna megvenni azt a blúzt, mégis mikor már a tiéd lett, már máson töröd a fejed és mást szeretnél magadnak.
Sokszor van, hogy csak úgy "lógok a neten", mindenféle cél nélkül, ez mára már időpocsékolássá nőtte ki magát. Internetfüggő vagyok vagy sem, nem tudom, mert nem tudom mi számít még egészségesnek. Nem lenne szabad ennyire a technika rabjává válni, kicsit tudnom kéne elvonatkoztatni is.
Találtam egy idézetet mára magamnak. Martin Luther King - "Ha nem tudsz repülni, hát fuss. Ha nem tudsz futni, hát gyalogolj. Ha nem tudsz járni, hát mássz. Bármit is teszel, nem állhatsz meg: menned kell az utadon előre."
Az, hogy hogyan viszonyulunk társainkhoz, sok mindent befolyásol az életünkben. Bármit tehetsz, bárhogyan is gondolkozol, ha nincsenek jó emberi kapcsolataid, lehet, hogy csődöt mondasz életedben. Ők számítanak, velük együtt éled le az életed. Egymagad csak magányos hajós lennél.
Ha most azon gondolkozol, hogy mit is csinálj ma, hiszen vasárnap van, pihenő nap, akkor felmentésed van a mai nap számára. De mindig minden nap tudd, hogy mi fontos számodra. Csak ekkor leszel képes úgy cselekedni, hogy sikeres lehess életedben.
Tesszük mindennap a dolgunkat, csináljuk, amit csinálnunk kell, és nem is sejtjük, hogy hősök vagyunk. Sokszor nem értékeljük a munkánkat, pedig mennyit küszködünk néha, hogy mindenünk meglegyen. Mindenki, aki nap nap után felkel reggel és végigviszi egy napját, majd van, amikor elcsigázottan tér nyugovóra, elmondhatja magáról, hős volt az élet egy adott pillanatában.
Utolsó kommentek