"az élet nem mindig habos torta..."

A szerelem kivétel nélkül mindenkire rátalál, olyan érzés ez, mintha egy csodálatos álomvilágban élnél, ahol minden megvalósul, bármit is szeretnél. És a szerelemben az a jó és szép, hogy ez igaz is. Bármit kívánsz, bármit akarsz elérni az életedben, olyan könnyedén teszed ezt meg, hogy egy varázslatos mesében sem teszi ezt könnyebben egy tündér vagy egy angyal. Olyan végtelenül könnyednek érzed magad, szárnyalsz a boldogságtól, és nem is érdekel különösebben semmi és senki más, csak a szerelmed.

Vajon mi választjuk meg hogyan éljük le az életünket? Mi választjuk meg, hogy hol dolgozzunk, vagy a körülmények alakítják esetleg a sorsunkat? Mitől függ, hogy milyen lesz a következő napunk? - ilyen kérdéseket lehetne feltenni mindennap magunknak. És valószínű, hogy fel is tesszük ezeket a kérdéseket, csak nem mindig találunk rájuk választ.

Ha a boldogság már beférkőzött a szíved csücskébe, örömteli hangulatban vagy, átjárja a szívedet a melegség, és tudod, hogy soha többé nem engeded meg senkinek, hogy valaha is elvegye tőled ezt az érzést. Telve vagy szeretettel, sugárzóan jó kedved van, és tudod, megérdemled ezt a boldogságos hangulatot. Éld át teljes szíveddel az örömöt, adj hálát a jó Istennek, hogy megélheted teljes valójában a felszabadultság vidám és békés érzését.

Nem minden napunk egyforma hál'Istennek, de sokszor tűnik úgy, mintha az érzékeink játszanának velünk, és egy monoton fázisba kerülünk, unalmassá válnak azok a dolgok, amikért pedig egykor mennyire rajongtunk.

Most ismét a sinusgörbét utánozom érzelmileg, hol jobban vagyok, hol pedig gyengébben. Meg kell találnom, rá kell jönnöm, hol csúszhatott ki a lábam alól a talaj. Amikor írok neked, kicsit mindig elfelejtem, hogy beteg vagyok, és próbálok olyan szép dolgokról írni, amik engem is foglalkoztatnak, és lehet, hogy téged is.

Sokáig csak csúsztam lefelé a lejtőn, és halmoztam a rossz cselekedeteimet. Minden rosszul sült el mostanában és összezavarodtam teljesen. Most a hétvégén szeretném magam annyira felkészíteni, hogy orvoshoz tudjak menni. Talán megáll a negatív sorozat és tudok már józanabbul is gondolkodni. Nem szeretnék rossz hangulatú bejegyzést írni, ezért elhatároztam, hogy semlegesítem magamban a fájó érzéseket. Már eltelt pár nap és segített az alvás is. Igen, ez kellett, mert éjszaka is volt hogy írtam, ki kellett pihenni magam.

Van egy bejegyzésem ebben a blogban, amikor a benned lévő belső hangról írok pár sort. Ezt a bejegyzést akkor írtam, amikor szinte semmi, de semmi nem jutott már az eszembe, elborított a betegségem szörnyű lelki fájdalma. Amikor ilyen helyzetben vagyok, mindig visszazuhanok egy vagy több szintet, és nem találok kiutat. Ekkor mindig megkeresem ezt a rövid kis írást, és ebből merítek erőt. Ha akkor tovább tudtam lépni, akkor talán most is sikerülni fog.

Ha búcsúznunk kell valakitől, akit nagyon szerettünk, a szívünk kettéhasad, összetörik, és a lelkünk nem tud megnyugodni. Folyton arra gondolunk, hogy miért kellett ennek így történnie. El kell válnunk attól a személytől, akivel együtt töltöttük minden időnket, és hirtelen megszakad közöttünk minden kapcsolat. Mélységes fájdalom tölti ki a szívünket. 

Deepak Chopra-nak van egy könyve, a címe - A boldogság mint erőforrás -, és nagy szeretettel ajánlom neked, olvasd el. Ezt írja a boldogságról: Bol-dog-ság = Nagy gyönyörűség, elégedettség vagy öröm érzése. - Nem is lehetne jobban kifejezni, mit is takar a boldogság szó.