"az élet nem mindig habos torta..."

Egy motivációs hírlevélben olvastam egy mondatot, amit szeretnék veled megosztani. Remélem, nem baj ha idézem ezt a mondatot a számodra, ami így szól:

Talán voltál már úgy, hogy elveszítetted a legjobb barátodat. Összevesztetek vagy valamilyen rejtélyes módon megszakadt a barátság köztetek. Azt hiszem, hogy nem sok ilyen nagy trauma létezik az életünkben, főleg ha igaz és hű barátok voltatok sokáig.

Mindig összpontosíts a vágyaid megvalósítására. A vágyad csak akkor valósulhat meg igazán, ha figyelembe veszed a társaidat is, nem csak a saját érdekeid szerint cselekszel. Ha őszinte érzésekkel vagy mások iránt, ha ki tudod mutatni az érzéseidet, azt, hogy mennyire tiszteled a partneredet, meglátják benned azt a tiszta forrást, ahonnan a szeretet érzése származik.

Nyomasztó tud lenni amikor kevés figyelmet tulajdonítunk a feladatainknak. Ha részekre osztjuk a munkánkat, sokkal gyorsabban érünk el célt az életünkben.

Most épp vasárnap van, ilyenkor több időnk jut a kikapcsolódásra, több esélyünk is van, hogy meglátjuk a szépet az életünkben, tudunk foglalkozni olyan dolgokkal, amire nem figyelünk talán a hét többi napján. Pedig azok az apró örömök, amik a címben olvashatók, bizony jelen vannak a mindennapjainkban.

Jókedvvel indítsd a napodat, ébredj vidáman, mosolygósan és boldogság töltse be a szívedet! Gondolj mindig arra, hogy úgy alakul a napod, ahogyan azt te szeretnéd, és ha kicsit rásegítesz egy kis optimizmussal, akkor nyomban könnyebb dolgod van.

Igazából az egész idézet így szól Cervantes tollából: "Amennyid van, annyit érsz, s amennyit érsz, annyid van. Öreganyám is azt tartotta, csak két család van a világon: a "van neki" meg a "nincs neki"...

Van, amikor leeresztünk, mint egy lufi, és van, mikor erőnk teljében vagyunk. Nos, amikor gyenge az erőnk, hajlamosak vagyunk kicsit elkényelmesedni, kényeztetjük magunkat mindenfélével, hogy valahogyan kibírjuk az előttünk álló napokat.

Van úgy, hogy sok időre el vagyunk választva a társainktól, a szeretteinktől, mert más utakon vagyunk kénytelenek járni. De amikor egyszer visszatérsz, észreveszed majd, hogy nagyon várnak téged vissza, és nagyon örülnek, hogy veled lehetnek.

Van úgy, hogy úgy érezzük, "elszaladt velünk a ló", kicsit túlfeszítettük a határainkat, olyan dolgokat kezdünk tenni, ami nem vall ránk, ezért jó ha mindig felülvizsgáljuk önmagunkat. Ez azért is jó, nehogy hamis színben tűnjünk fel mások előtt.