"az élet nem mindig habos torta..."

Vera F. Birkenbihl Sikertréning című könyvének alcímét kölcsönöztem a bejegyzés címének. Ha sikerről van szó, és például erről az idézett könyvről, ajánlom figyelmedbe sok-sok szeretettel elolvasásra, mert egyszerű és hasznos olvasmány. A hátoldalon pl. vastag betűvel van írva, hogy -" Mosolyogj! = Fél siker! "- Erről már meggyőződhettünk életünkben sokszor, hogyha mosolygunk, akkor mosolyt varázsolunk mások arcára is. De sok mindenről olvashatsz, lapozz bele a könyvbe, s meglásd a siker és a szerencse is hamarosan a te oldaladhoz pártol. 

Nem tudok jól meditációs hanganyagokat meghallgatni. Most úgy érzem, nagyon szükségem van rá a gyógyulás reményében. Szeretem a nyugalmat, amit egy-egy ilyen meditációs technika magával hoz. Régebben hallgattam sokat ezt a hangfelvételt, amit most szeretettel ajánlok neked is. Minden helyzetben megnyugvást hoz, egy kimerült nap után felfrissülést. Ha tudod hallgasd minden nap.

Megint csak a Wikipédiához fordultam segítségért, hogy létezik-e olyan érzés, olyan gondolati meghatározás, ami a totális, a teljes ürességhez hasonlít. Ezt a meghatározást találtam, hogy: - kiégési szindróma. Ennek a "burnout" érzésnek a szele csapott meg most nemrég, amikor is írtam, hogy lerobbantam. Utána kell járnom minden érzésemnek, ami legyengít, ami visszafordít a helyes útról, mert csak ha teljesen megértem mi történik körülöttem és velem, csak akkor tudok újra önmagam lenni. 

Bekövetkezett az, amitől féltem. Nyár óta alig voltam rosszabbul, de most utólért amitől mindig is félek. Leromlottam, kimerültem. És sosem tudom, hogy mi váltja ki ezeket a rosszulléteket. Sejtem, hogy van oka, biztos is, hogy nem véletlenül gyengülök le. Nagyon nehéz újra visszakapaszkodni, és nagyon nehéz újra formába lendülni. Ez a gyengeség megbénít, nem tudom irányítani az életemet ilyenkor. Gyors leépülés és lassú gyógyulás szokott következni. Ezt a bejegyzést azért is írom, hogy ne hagyjam magam rosszabbodni tovább.

Van úgy, hogy nem vagyunk kibékülve a világgal. Úgy érezzük, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenünk. Sokszor nehéz kilábalni az efféle helyzetekből. Főleg ha még bal lábbal is keltünk fel aznap. Nem mindegy, hogy milyenek a reggeleink. Meghatározó lehet egész napunkra. Azt hiszem, hogy jól induljon a napunk, arról már előző este gondoskodnunk kell. Nem szabad rosszkedvűen nyugovóra térni, s úgy elaludni. Már az álmainkra is hatással van az, hogyha morcosan, kicsit haragosan alszunk el. Megéri a fáradságot még előző este feldolgozni az aznapi esetleges sérelmeinket. 

Nem vagyok strapabíró típus, könnyen kimerülök, és van, hogy hamar feladom, amibe belekezdtem. Pedig tudom, hogy így lemaradok, nem tudom követni az élet áramlását. Elhatároztam, hogy kitűzök magam elé naponta egy nagyobb feladatot, amit ha törik ha szakad, de meg kell csinálnom. Próbák elé kell állítanom magam, és vizsgaszerűen értékelni is kell azt, amit tudok. Ha reggel felkelek, már kész időbeosztásom kell hogy legyen. Írtam, hogy néha hadilábon állok az idővel. Meg fogok barátkozni vele, és úgy igyekszem majd, hogy annyit tervezzek egy napra, amennyi tőlem várható is, de mindig még egy kicsivel többet is.

Van egy jó pár önfejlesztő könyvem, amik segítenek a rosszabb hangulatú napokon túljutnom. Segítettek a helyes gondolkodásmódom kialakításán, mert volt, hogy csak tévelyegtem, s nem tudtam, hogy mitévő legyek aznap éppen. Keresem is a nekem való könyveket, és próbálom megfejteni, nekem vajon miért szánt a sors efféle betegséget, mint amilyen pl. a depresszió is. Vagy a szociális fóbia, és a skizofrénia. Sokszor elemezgetem magam, mit csináltam volna másképpen, ha nem betegedtem volna meg. Sokszor én is feltettem a kérdést, amit Albert Györgyi is feltett magának, és mindannyiunknak: - Miért pont én? - Sokat segített a könyve rajtam, olvastam, és sokat gondolkodom azóta is azon, amiket ő írt.

Szeretnék jól futni, de még a kapuig sem tudok elszaladni úgy, hogy ki ne fulladnék egy kicsit. Veszélyben az erőnlétem. Elég lenne nekem, ha csak a saját szintemet tudnám növelni, de túl nagy kihívás számomra egyelőre. Halogatni nem sok időm van, mert hamar kimerülök, bármit is csinálok. Pedig minden egyes új feladat erősebbé tesz engem is, téged is, ha élünk a lehetőségeinkkel. 

...hanem inkább abban az irányban indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat." (Ralph Waldo Emerson)

Ezzel a szép idézettel köszöntelek ma reggel, s kívánom, hogy legyen ma úgy, ahogy azt te szeretnéd. Érezd a szabadságot, emelt fővel járhatsz, mert úgy élsz, ahogy az idézet is sugallja. Tudom magamról, hogy könnyebb sokszor a régi kitaposott ösvényen haladni, mert biztonságot ad, de nem biztos, hogy a célodhoz vezet.