Tengernyi szeretet van bennünk, szerintem mindenki így születik, sok szeretettel a szívében. Olyan nincs, hogy valaki csak morcos és haragos tud lenni, meg mindig csak haragszik a világra, ez annyira természetellenes, hogy ki van zárva ennek még a lehetősége is. Te is megtapasztaltad már biztosan, hogy milyen sok szeretetteljes emberrel találkoztál már életed során.
"Ahogy minden mást is, az emberek gyakran egész máshol keresik az igazságosságot, zúgolódnak, mert oly kevés jut nekik belőle. Nyisd ki a szemed, először te magad légy igazságos! Add oda mindazt, amit adni lehet! Mindig, mindig van mit adni, ha csak kedvességet is! Ha ez utóbbit mindenki megadná, s nem bánna oly zsugorian a kedves szavakkal, sokkal több szeretet és igazságosság lenne a világon!"
Anne Frank
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel! :)
ui.: az idézet a citatum.hu oldalról való
Van, amikor túl gyorsan telik az idő. Próbálnád marasztalni, késleltetni, de nem tudod, nincs ráhatásod, és csak azt érzed, hogy száguld, mint a gyorsvonat. Túl gyorsan peregnek az események és nem tudod követni. Pihenni szeretnél, de nem lehet, mert fogy az idő, sok a dolog, és kicsúszik a lábad alól a talaj, és már nem tudsz rendszert vinni a napjaid közé.
Sok mindenen gondolkodunk akár egyetlenegy perc alatt is. Az, hogy melyik gondolatodat tartod eléggé fontosnak ahhoz, hogy tovább is foglalkozz vele, csakis tőled függ. Ez határozza meg a további életedet, a további lépéseidet, amiket megteszel majd a napod során. De majd csak később derül ki, hogy érdemes volt-e megragadnod azt a pillanatot, vagy sem?!
Egy fogyókúrás könyvben olvastam, hogy mi is kell egy fogyókúra vagy a diéta elkezdéséhez. Fel volt sorolva, hogy kell hozzá: - szándék, elszántság, akaraterő, kitartás. Mivel a szándék az megvolt bennem, tudom mi is az a kitartás, meg hogy akaraterő valószínű, hogy kell a fogyóhoz, de a második szónál, az elszántságnál megakadtam. Talán ez az oka, hogy eddig még mindig kudarcot vallottam?
Amikor régen még őseinket "stressz" érte, akkor ugye volt kétféle választási lehetőségük. Például ha megtámadta őket egy tigris, akkor vagy felvették a kesztyűt és támadtak, vagy pedig nagyon sürgősen elfutottak, és ha elég gyorsak voltak, meg is úszhatták az egészet épp bőrrel. A modern élet viszont már sok furcsaságot tartogat ezen a téren, mármint a stressz terén.
Általában nem szoktuk csakúgy elhatározni, hogy, na jól van, most pozitívan gondolkodom, mert annak ugye nagyon sok jó áldásos hatása van rám nézve. Inkább csakúgy jönnek a gondolataink, és amelyik szimpatikus, abba belekapaszkodunk egy kicsit, azt erősítjük, és az érzelmeink is efféleképpen alakulnak ezután. Ezért nem biztos, hogy ez a megfogott gondolat pozitív, ez lehet negatív is, még akkor is, ha én azt írtam, hogy ugye nekünk szimpatikus gondolatokba kapaszkodunk úgy általában.
Amikor megbetegedtem, még sejtésem sem volt, mi is fog velem történni, min fogok keresztülmenni, mik lesznek azok a buktatók, amik teljesen fel fogják fordítani az életemet. Nem gondolkodtam én betegen, mert még csak fel sem fogtam, hogy mi is a betegségem. Talán ezért tudtam még egészségesen megszülni a gyermekeimet, és csak ezután törtem össze, csak ezután jött a szülési depresszió, meg a többi baj.
"Nem tudom, mennyi időt kaptam arra,
hogy szeresselek, ezért most szeretlek!
Azt sem tudom, hogy meddig lehetek
veled, ezért most fogom a kezed!
Nem tudhatom, hogy mennyi ideig
ölelhetlek, ezért most ölellek!
Nem tudni, hogy meddig hallhatom a
hangodat, úgyhogy inkább veled töltöm
az egész napomat, csak hogy halljam a
hangodat! Azt sem tudom, hogy mennyi
idő jut még arra, hogy érezhesselek, ezért
fontos nekem, hogy minél többet
megérintselek! Csak azt tudom, hogy az
első találkozásunk óta szeretem a
lelkedet, s akármennyi ideig is lehetek
veled, szeretném boldoggá tenni az
életed."
Lippai Marianna
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
"Minden pillanat egy új kezdet." (T.S. Eliot) - Pillanatról pillanatra változik az élet körülöttünk, különféle impulzusok érnek minket, amiket néha nem is tudunk hova tenni, nem is értjük, hogy ez most miért is történt meg velünk. Észre sem vesszük, és a pillanat már tovaszállt, s a lehetőség, ami benne volt, egycsapásra elillant, csak ha megállunk és elgondolkodunk rajta, akkor tűnik fel, hogy ez valóban valaminek a kezdetét rejtette magában.
Utolsó kommentek