Ugye, amikor valamit feladunk, vagy félig csinálunk csak meg, vagy végső soron bele sem kezdünk, akkor a szívünkben érzünk egy kis ellenállást, érezzük, hogy ehhez bizony valahogyan másképpen kellett volna belefogni, hozzáállni. A lelked nem nyugodt, lehet, lelkiismeret furdalásod is lesz, mert többre vagy képes, ezt jól tudod, csak most ez valamiképpen nem alakult megfelelően.
Ha valamit igazán akarsz, az megvalósul. Ha kitartóan küzdesz az álmaidért, azok megvalósulnak. Ha igazán ki tudsz tartani, ha teljes szívedből akarod, minden álmod megvalósul. Vagyis, ezekből adódóan kimondhatjuk, hogy mindent lehet, csak akarni kell?! Nyilván így van, ezt számos példa jól mutatja is. De mi van akkor, ha mégsem jön be ez az állítás?
Azt hiszem, hogy mindenkinél elég lenne egyetlenegy motivációs tényező azért, hogy mindennap roppant gyorsan kiugorjon az ágyból, és tegye a dolgát, megtegye azt, amiért ugye élni érdemes. Ez a motivációs tényező nem más, mint a saját egészségünk. Ez az egy dolog elég kellene hogy legyen ahhoz, hogy belekezdj valamibe, ami előremozdítja mindig az életed szekerét.
"S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...)
Azt hiszem, én úgy érzékelem, hogy az idő nem gyógyítja be a sebeinket, amik érnek minket, csupán elhalványítani képes, ha képes, azt is csak nagysokára. Az idő nagy úr az életünkben! Nagyon sokszor keveselljük, azt ami belőle a rendelkezésünkre áll, sokszor szalad az időnk, nem is tudunk vele lépést tartani, de olyan is van, amikor csak cammogni látjuk, nem halad az a másodpercmutató egyáltalán.
Ugye te is érezted már úgy magad, hogy most az egész világra haragszol? Bármi is váltotta ki ezt, a helyzet nagyon kínos még a számodra is, nemcsak a társaidra nézve. Van úgy, hogy valamiért megharagszol. Talán a társad tett olyat, vagy te véltél felfedezni valami olyat, ami számodra keserves érzés, és ezért mindegy hogy ki van a közeledben, rá is ugyanúgy haragszol, mint a társadra vagy éppen a kedvesedre vagy a szeretteidre.
Egy színésznő mondta magáról, amikor kérdezték, hogyan vészeli át a stresszes helyzeteket, azt mondta a színésznő, hogy amikor már mindenből elege van, és csak rossz lapokat oszt le neki az élet, fogja magát, és elkezd darálós kekszet sütni. Hozzátette, hogy azért ebbe kezd mindig bele, mert ehhez kell a figyelem, az odafigyelés, a türelem, és a nyugalom is. Ezeknek a tulajdonságoknak ugye most épp nincsen birtokában, mert valami felbőszítette, de mindent félretesz a színésznő, és kialakította ezt a szokást magának, hogy elkezdi megsütni a darálós kekszet.
"JÓVAL ERŐSEBB VAGY, MINT GONDOLOD. EZT NE FELEDD! Honnan tudom? Onnan, hogy ezzel mindenki így van. Én is. Az emberben van egy hétköznap működő gőzkazán - és van egy atomkohó. A kazánt ismerjük, és tudjuk kezelni magunkban.
Alatta azonban hatalmas, isteni erők rejlenek - egy atomkohó.
Az akkor kezd működni, ha vész van, ha nagy próbatétel előtt állsz. Ha fel tudod szabadítani magadban ezt a rejtett energiát, a legsúlyosabb betegségből is meggyógyulsz, a legnagyobb sorscsapásból is FELÁLLSZ. Nem ver le a kudarc, csőd, válás, betegség, sőt még halálos családi tragédia sem.
Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: A HIT VAGY A HITETLENSÉG.
Akiben a HIT HAL MEG: FÖLADJA.
Akiben a HITETLENSÉG: FOLYTATJA TOVÁBB ÉS MEGNYERI A CSATÁT."
Müller Péter
Borzasztóan sokat gondolkodtam az elmúlt napokban, mert új utakra terelődik az életem. Nagyon nehéz döntést hozni olyan kérdésben, ami eddig volt, de ezután már nem lesz meg a napjaimban. Nemcsak a hiányérzet miatt nehéz ezt a döntést meghozni, hanem azért is, mert szerettem, ami a részem volt, és még most is szeretem, de a józan eszem után kell most mennem, és tudom, hogy fájni fog, mert már most is nagyon-nagyon fáj ez az én szívemnek. Egyszerűen nem mehetek a szívem után, mert az életem ezt követeli meg tőlem.
Sose felejtsd el, hogy mit rejt a szíved, mi az, amit ide gyűjtesz, a szíved közepébe, hogy meglegyen bármikor, amikor csak szükséged van rá. A fenti címbéli mondatot egy idézetből vettem kölcsön, mindjárt meg is osztom veled. Olvasd csak!
Utolsó kommentek