"az élet nem mindig habos torta..."

A kifogás egy ürügy, olyan ok, amit kibúvónak keresünk, hogy valamit ne csináljunk meg például, vagy ne menjünk el egy összejövetelre például, ürügyet keresünk magunknak (és ugye mindig találunk is!), hogy "védjük" magunkat valamitől. Lehet számtalan kifogást gyártani, számtalan esetre, és meg is tesszük ezt nagyon sokszor. De miért van szükségünk kifogásokra? Nem tudunk létezni nélkülük?

Mit is jelent érzékenynek lenni? Nem biztos, hogy mindenki be meri vallani magáról, hogy érzékeny típus. Nálam is nagyon sok idő telt el, mire rájöttem, hogy az érzelmeimnél kell keresgélnem, ha gyógyulni szeretnék. Mindenki egyedi eset. Lehet, neked meg sem kottyan az, ami  nálam már kiveri a biztosítékot, és én egészen máshogy reagálok ugyanarra a helyzetre, mint te.

Sok minden okozhat elvonási tüneteket, gyógyszerfüggőség, kávéfüggőség, meg sok minden más is, de én most az internetfüggőségről szeretnék írni, mert egyre inkább látom azt, és nemcsak önmagamon, hanem másokon is, hogy szinte hozzá vagyunk már nőve az internethez. Bármiről is legyen szó, közösségi oldalak vagy csak amolyan szörfözés a neten, mind azt bizonyítja, hogy egyre kevesebbet töltünk mással és egyre többet az elektronikus médiával. 

"Ha léteznének igazi férfiak, közülük egy biztosan megtalálna. Nekem jönne az utcán, szétszóródnának a jegyzeteim, kifordulna a papírzacskóból a két teljes kiőrlésű ciabatta, szabadkoznánk, közben rálépnék az egyik kenyérre, ő meg meghívna vigasztalásként egy kávéra. Nem olyan bonyolult a szerelem forgatókönyve." (Ughy Szabina) :)

Néha olyan gyorsan dühbe tudunk gurulni (szinte a másodperc töredéke alatt), hogy a pillanat, amit ilyenkor átélünk, megváltoztat mindent. Az eddigi jókedvünknek fuccs, nincs már meg, sőt, egy kicsit most úgy is hisszük, hogy nem is fogunk kibékülni a világgal, mert szörnyen mérgesek vagyunk. De mitől jön dühbe valaki, és másvalakit meg hidegen hagy ugyanaz a helyzet? Azt olvastam, hogy ez csupán nézőpont kérdése. Így lenne valóban?

Korán ébredtem, négy órakor, de ez nálam szinte mindennapos, szeretem a reggeleket, a kora reggeli órák nyugalmát. Olyan sok mindenre tudod ezt a pár órát felhasználni mondjuk hét óráig, hogy el sem tudod képzelni. Három óra énidő, három óra nyugi, nincs rohanás, nincsenek külső zajok sem, amik beszűrődnének, csak a csend van és a nyugalom. Szükségünk van erre a nyugalomra mielőtt beindul a nap, mert sosem lehet tudni mi vár ránk a mai nap folyamán.

"Ha olyat akarsz tenni ma éjjel, amit holnap reggel megbánnál, aludj délig." (Henny Youngman) - Érzed ezt a viccelődést, érzed, hogy mire is biztat ez a fenti pár sor? Ha igen, akkor örülök neki, mert kellőképpen a humorodnál vagy és csak azért tettem be reggel ezt az idézetet, mert pont ide illik, hiszen még csak 6-7 óra van, és ha tényleg "komolyan" próbálod venni ezt a poénos mondatot, akkor húzd nyugodtan a nyakadba a takaródat, és délig ne is ébredj fel! :) Talán akkor elkerülöd a nagy kálváriádat, ami épp leselkedik rád.