Hiszed-e, hogy bármilyen csodálatos dolog megtörténhet az életedben, még akkor is, ha néha ebben kicsit kételkedsz? Amikor szomorú vagy, nem nagyon lehet téged megvigasztalni, nincs az az ember, aki el tudná oszlatni a bánatodat. De hiszed-e, hogy létezik az a pillanat, amikor egycsapásra jókedvre derülsz, és nincs is ami megbolygathatná ezt a csodás érzést? Ilyenkor határtalan a jókedved, és mindennek örülsz, amivel csak találkozol utad során.
Nagyon sok beteg ember él a földön, én is közéjük tartozom, és a legfőbb kívánságunk ugye az, hogy egészségesek legyünk minél hamarabb.
Hú, de felébredtem megint most éjjel, van mikor a bioritmusom nem mutatja, hogyan vagyok. Lehet, épp egy kritikus nap kellős közepén, úgyhogy csak óvatosan maradok fent, de hamar is van ma az ébresztő. Gyere, ha te sem tudsz aludni most, gondolkodjunk együtt a világ dolgairól, mi a jó benne és miben kellene változtatás.
Szerintem ma is meg fog dőlni a meleg rekord. Jön a tavasz! :) Tárd ki az ajtódat, nyisd ki az ablakodat, engedd be a februári tavasz friss levegőjét! Ne zárkózz be, ma mindenképpen érdemes kint lenni a szabadban.
Meg kell hagyni, ami szép, az szép! :) Szép lehet egy szál virág, egy bájos mosoly, a csodálatos naplemente, de szép minden, ami elcsábít minket a ragyogásával.
Van, amikor egy szó vagy mondat késztet arra, hogy írjak a blogba, van, amikor csak úgy jön az ihlet, van, amikor hallok egy zenét a rádióban és azt gondolom, ezt meg kell osztanom veled.
Sokszor nem ismerjük ki magunkat az érzelmeink között. Persze azt tudjuk, ha vidámak vagyunk, akkor határtalan a jókedvünk, és ha szomorúak vagyunk, akkor minden rosszulesik és nem tudunk megbékélni semmivel.
Van, mikor eluralkodik rajtunk a szenvedély, például a játékszenvedély, és csak a játéknak élünk, azzal foglalkozunk, nem törődünk semmi mással, főleg nem azzal, amivel tényleg kellene törődnünk.
Vannak helyzetek, amikor totál összezavarodom, és nem tudok ezzel most egyelőre mit kezdeni. Olyan vészhelyzetek alakulnak ki, amikor már a zavartság szinte megbénítja az életemet.
Miért vagyunk olykor olyan makacsok, hogy egy kukkot sem tudunk kimondani, pedig annyira szeretnénk?! Nem kerülne nagy erőfeszítésbe, ha bevallanánk, most épp mi voltunk a hibásak, vagy helyre szeretnénk hozni a félreértett szavainkat.
Utolsó kommentek