Amikor kórházba kerültem és kimerülten feküdtem az ágyamban, nem is sejtettem, hogy ez az időszak meghatározó lesz az életemben. Amikor kimerülten fekszel a kórházi ágyadban, úgy érzed, hogy magadra hagytak, elveszett vagy, s jártányi erőd sincs már. Semmi öröm nincsen benned, elszállt az összes erőd, és úgy érzed, hogy a lélek is elszáll belőled. Épp ezért írom ezt, mert ekkor döbbentem rá, amíg itt feküdtem a kórházban, hogy mennyire fontos, hogy lélekben jól érezzük magunkat.
Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem.
Ara Rauch
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Minden napom elején és a végén, sőt közben is mindig eszembe jut, hogy hálát adjak azért, hogy a Jóisten velem volt és van minden egyes percemben, fogta a kezemet, terelgette a lépéseimet a jó irányba. Paulo Coelho írja: - Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi. -, és ezt a gondolatot azért jó megjegyezned neked is, mert láthatod milyen nagy fontossága van annak, mit érzel a szíved mélyén. Nem mindent látunk meg, nem mindent veszünk észre a szemünkkel, de a szívedben mindig érzed, hogy most jól érzed-e magad vagy valamiért rossz érzés van benned.
A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.
Margaret Lindsay
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Mielőtt eldöntesz valamit, tulajdonképpen magadat kérdezed ki gondolatban, hogy mi is a helyes lépésed. Eldönteni csak akkor tudod, hogy mit csinálj, ha 100%-ban meggyőzted magad az igazadról, és arról, hogy amit fogsz tenni, azzal egyetértesz. Nem dönthetsz a saját szabad akaratod nélkül, mert ha így történne, az azt jelentené, hogy mások befolyása alatt állsz és nem vagy képes egyedül véleményt formálni. Ha mások véleménye szerint döntesz, az már nem a te saját akaratod.
Nem azt szeretjük, ami a legszebb, hanem azt,
ami a legnemesebb gondolatokat ébreszti bennünk.
Joseph Joubert
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Van egy pont, van egy határ, amit nem lépsz túl, mert a lelkiismereted nem engedi. Van egy pont, van egy határ, amit nem lépsz át, mert a lelkiismereted már jóval előtte jelez, hogy ez nem helyes. Hál' Istennek, van lelkiismeretünk, ami mindig megmondja, megmutatja, hogy mikor mi a helyes lépés, mit szabad megtennünk és mit nem. Ha nem hallgatunk a lelkiismeretünkre, az komoly bajok forrása.
Amikor elveszítünk valamit, azt hisszük, hogy mindenünk odavan, mindent elveszítettünk, pedig ez nincs így. A helyzet az, hogy azért hisszük ezt, mert nagyon ragaszkodtunk valamihez, ami a szívünkhöz nőtt, és úgy véljük, hogy ezt örökre elveszítettük valamikor. Ha nagyon a szívünk ügye valami, azt különleges bánásmódban részesítjük, különleges figyelmet adunk neki, másképpen bánunk vele, mint a többi élethelyzetünkkel.
Máté (18:20)
"A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.
Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik."
George Orwell
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek