A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Volt már olyan érzésed, amikor pihentél és gondolkoztál, hogy közben azért tervezted a nap további részét? Én tegnap voltam ilyen fázisban. Lepihentem a kanapéra, és elkezdtem tervezgetni, hogy most még mit kéne megcsinálnom, hogy jól fejeződjön be a napom. Ki kellene még porszívózni, ezen gondolkodtam, de jött a kisördög és próbált lebeszélni róla. És én belementem a játékba, s azon morfondíroztam, hogy valóban, esetleg ráér akár másnap reggel is porszívózni, mert nincs nagy felfordulás, és tegyük hozzá, hogy nem is volt semmi kedvem a takarításhoz. Ilyenkor kezd az ember lánya halogatni, sajnos, és így a kisördög lesz a győztes, mert megadtuk magunkat neki.
Fontos a család, fontos a munka, fontos az élet fontos oldala, de kell egy hely, ahol leereszthetsz. Ahol nem kell megfelelned. Ahol kimondhatod. Ahol veled nevetnek, veled sírnak, veled ünnepelnek, veled hallgatnak. Ahol pontosan tudják, hogy miről beszélsz. És azt is, hogy miről nem.
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Ugye te is úgy vagy vele, hogy egyes emberek mély benyomást tesznek rád? Ők azok, akiknek a szíve mindig a helyén van, ők azok, akik mindig tudják, mit csinálnak és miért, ők azok, akikre szívesen hallgatsz, mert a bensőjükből árad valami megnyugtató bizalom, amit te szívesen fogadsz. Ezek az emberek már sok mindent megéltek, sok mindenen mentek keresztül, ők azok, akikre azt mondják, hogy "egyben vannak lelkileg". Nem hozza ki őket semmi a sodrukból, mindig nyugodtak és mindig megfelelően viselkednek. Ők azok, akikből árad a nyugalom, és mindig van egy kedves szavuk hozzád.
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az életem.
Lehet: nem ismerem,
Lehet, nem fogom ismerni soha.
Lehet, hogy egy más csillagon lakik.
És mégis összefügg az életünk
Rejtelmes, örök rendelés szerint.
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Nincsenek véletlenek! Az sem véletlen, hogy most épp ezt a blogot olvasod, de az sem véletlen, hogyan is ébredtél fel ma reggel. Ha éjszakáztál, már akkor találkozhattál velem is, mert én is elég sokáig fent voltam, és lehet, ebből kifolyólag még egy kicsit álmos vagyok. Nem véletlen az sem, hogy fent maradtam az éjjel, és ha te is álmosan ébredtél, annak is megvan a saját kis oka. De koncentráljunk a szép vasárnapunkra, hiszen, lehet, hogy épp ezért engedtük meg magunknak, hogy tovább fent maradjunk a kelleténél. Szóval, nincsenek véletlenek, és ha már olvasod a blogot, maradj még egy kicsit, olvasd el ezt a kis rövid bejegyzést.
A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el.
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Azt hiszem, ha össze kéne számolni azt, hogy hányszor voltam kontrollon a betegségem miatt, sok száz százlábút számolnék összesen, mert havonta egyszer mindenképpen meg kellett jelennem a rendelőben. Az én megítélésem szerint a pszichiáter és a páciens között olyan bensőséges kapcsolat alakulhat ki, ami már eleve a gyógyulást segíti. De ez nincsen így mindig. Az idő behatárolja, hogy legkevesebb mennyi ideje telhet a pszichiáternek foglalkoznia a vele szemben ülő pácienssel. Ha hiszed, ha nem, ez sokszor olyan kevés idő, hogy még a kellő ráhangolódás sem jött még létre. De a pszichiáter azért pszichiáter, hogy tudja a dolgát, értse, amit csinál, mert ha szükséges, ő ír fel gyógyszereket, hogy meggyógyítsa a páciensét.
Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.
(Fodor Ákos)
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Ismered a láncreakciót? Amikor valami történik, és ez elindít egy folyamatot, amiből azután sorra alakulnak ki hasonló folyamatok, és ezek egy új állapotot hoznak létre, aminek ki tudja mi lesz a vége. Vagy teszel valamit, vagy mondasz valamit, esetleg hallasz valamit, ami megérinti a szívedet, és ebből kifolyólag olyasmit cselekszel, ami beindít egy láncreakciót. Az, hogy ez jó-e vagy sem, az attól függ, mi volt a kiváltó ok és ez milyen folyamatot indított el.
Utolsó kommentek