Sokszor saját magunk vagyunk az okai annak, ha nem kellően gyógyulunk. Nem minden betegség egyforma, nem nagyon lehet általánosítani. Mindenki saját maga érzi, mennyire beteg, és kicsit tudja is, hogy hogyan gyógyulhatna. Mégis, sokszor nem vesszük figyelembe a gyógyító tényezőket. Ha valaki már eljutott pl. odáig, hogy azt mondta az orvosa, hogy jobb ha felhagy a dohányzással, különben rosszak lesznek az életkilátásai, vagy ahogy az én orvosom is mondta nekem, le kell fogynom, mert kialakulhat ízületi probléma, és egy sor más betegség, akkor ezeket a mondatokat ne engedjük el a fülünk mellett. Később sokkal többet fogunk küszködni, mint mikor még lehetett volna tenni valamit a gyógyulás érdekében.
Ha már megvan a baj, nagyon nehéz kilábalni belőle. Akár lelki, akár testi problémáról van szó, mindenképpen sok időt vesz igénybe a gyógyulás, kivéve ha nem olyan nagy a baj. De miért is nem fogadunk szót az orvosunknak, ha már látjuk, tenni kell valamit? Bízunk a gyógyszerekben, ahelyett, hogy magunk is keresnénk a lehetőséget a gyógyulásra. Nem szabad megvárni, míg gyógyszerre lesz szükségünk. Elengedjük a fülünk melett azt a sok jó tanácsot, amit nap mint nap hallunk, olvasunk, vagy meg is tapasztalunk.
Ha tudod, hogy beteg vagy, minden erőddel azon kell lenned, hogy mihamarabb meggyógyulj. Meg kell keresni a kellő információt, hogy tudjuk mi a bajunk, és tudjuk mit tudunk mi is tenni a javulásért. Gondolj vissza a régi énedre, amikor még egészséges voltál. Mit csináltál akkor másképpen, és mi váltotta ki a betegségedet? Az biztos, hogy most betegként mindent másképp kell csinálni. Olvastam az egyik könyvben, hogy - "Csak akarni kell, és a test minden akadályt legyőz!" - Ha akarjuk a gyógyulást, százszor könnyebb dolgunk van, mintha a gyógyszerekre hagyatkoznánk. Nem szabad haragudni, ha lassan gyógyulunk. Én is úgy gyógyulok, mint ahogy megy a csiga, szép lassan, napról napra haladok. Sok időbe telik, hogy jobban legyek, de mindenért kárpótol az, hogy tudom, én magam is tettem azért, hogy jobban legyek.
Ha már tudjuk hogyan is kéne meggyógyulnunk, minden eszközt igénybe kell vennünk, és meg kell fogadnunk, mától egy más életet élünk, változtatunk ott ahol épp szükség van rá. Nem mindig könnyű gyógyulni, de muszáj, mert ha elhanyagoljuk magunkat, csak ártunk vele saját magunknak is, de a közvetlen környezetünknek is. Időt és energiát kell fektetni minden egyes napba, minden egyes percünket arra kell használnunk, hogy meg tudjunk gyógyulni. Sokszor meg kell barátkozni új ételekkel, vagy épp a mozgást kell jobban beiktatni az életünkbe, hogy jobb formába kerüljünk. Nagyon sok esetben ez a két tényező (a mozgás és az étkezés) drámai fordulatot tud adni az életünknek. Ezért ezeknek a jelentőségét sosem szabad lekicsinyelni. Én sem gondoltam volna, hogy a torna milyen jó eszköz a depresszió ellen is. Vagy az, hogy kellőképpen kipihenem magam. Ezek mind apró tényezők, mégis elmegyünk mellettük, mondván nincs időnk most egy új életformára. Ha csak annyit változtatunk az étkezésünkön, hogy több gyümölcsöt és zöldségfélét eszünk, a szervezetünk meghálálja egészséggel, jókedvvel, boldogsággal. Nagyon sokan mondják ma már, hogy minden az étkezésünkön múlik. És azon is, hogy szabadidőnket hogyan töltjük. Sok stressztől kíméljük meg magunkat, ha kellő módon fel tudunk töltődni, egészségesen kifárasztjuk magunkat, és egy jó alvással fejezzük be a napunkat.
Minden betegség megkívánja, hogy foglalkozzunk magunkkal, törődjünk magunkkal, és aktívan segítsük mi is a gyógyulásunkat. Ha így teszünk, bármi baj ér, hamar kilábalunk belőle, és egy egészséges és vidám életet élhetünk. Legyen mindig energiánk önmagunkra! :)
Utolsó kommentek