"az élet nem mindig habos torta..."

Azért, hogy szép legyen ez a hétvégéd is, a felelősség az csak a tiéd, rajtad áll hogyan is állsz hozzá ezekhez a napokhoz. Minden napodból ki tudod hozni a legtöbbet, ha foglalkozol is vele. A lehetőség mindig előtted van, tőled függ, milyen szép perceket tudsz kihozni egy-egy napodból.

Emlékszel még arra, amikor szerelmes lettél? Hát, persze! Jóhogy! Olyan csodával határos dolgok történtek akkor, hogy el sem mered senkinek sem mesélni. És elhalványult-e ez a szerelem később? Amikor már együtt éltetek és benne voltatok a hétköznapok taposómalmában? Ha esetleg volt ilyen, gondolj csak mindig vissza arra a pillanatra, amikor először pillantottad meg életed szerelmét. Tudtad, hogy ő az, akire eddig vártál, és ő az, aki most a mindent jelenti a számodra. Szeretted volna, hogy rátalálj és lám, megtörtént, itt vagy most mellette.

A fenti kérdést épp önmagamnak tettem fel ma, mert biztosan tudod már rólam, hogy nehezen küzdök meg ezzel a kérdéssel. Pedig olyan izgatottan várok minden ilyen új lehetőséget a magam számára, hogy tudjak bizonyítani akár önmagamnak, de másnak is. Úgyhogy most nagyon rólam lesz szó ebben a bejegyzésben!

Ha fájdalmat érzel a szíved mélyén, olyan érzelmekkel találkozol, amiket nem biztos, hogy egyszerűen tudsz kezelni, olyan érzések tudnak elhatalmasodni, amiket bizony nem egyszerű magad mögött hagyni. Egy válás vagy bármilyen stresszes helyzet okozhat olyan fájdalmakat, amiket egyszerűen nem tudsz soha elfelejteni, ezeket nem tudja az idő soha begyógyítani. 

Hát, eljött az igazi tavasz, amit már senki sem törölhet ki a naptárból, igazán itt van, és megörvendeztet minket a szépségével. :) Már annyira vártuk, hogy bármit megadtunk volna érte! Szép tavaszi napokat kívánok neked, legyen örömöd ebben a csodálatos évszakban, olyan sok szép pillanat vár rád, hogy el sem tudod még ezt képzelni.

Az érzelmeink nagyban befolyásolják, hogy mit is fogunk megtenni a következő pillanatban, épp ezért kitüntetett figyelmet érdemelnek a napjainkban. Rengeteg érzéssel találkozol akár már egy perc tizedrésze alatt is. Az agyad folyton munkálkodik, okoskodik, gondolkodik, és van, hogy azon töprengsz, vajon hogyan irányítsd a gondolataidat?

Emlékszem, nagyon rosszul voltam egy őszi periódusban tavaly, és kontrollra kellett mennem a pszichiátriai doktornőmhöz. Jártányi erőm sem volt, természetesen az asszisztensnőnek elpanaszoltam minden bánatomat, legfőképpen azt, hogy képtelen vagyok bármibe belekezdeni otthon, így a háztartási munka elvégzése szenvedi ezt nagyon meg. Azt hittem, hogy megértésre találok a doktornőnél, és igazat fog nekem adni, és azt fogja mondani, hogy ez természetes, ha az ember nem érzi jól magát.

Van egy belső hangunk, amire mindig figyelünk, ami mindig fenntartja az érdeklődésünket valami iránt. Ez lehet jó, de lehet rossz dolog is, a lényeg, hogy ez a belső hangunk mindig tudatni szeretne valamit velünk. Mindig csevegünk önmagunkkal, mindig van önmagunkhoz egy-két kedves vagy éppen kedvetlen szavunk. Hogy hallgatunk-e rá, az nagyrészt csakis tőlünk függ.

Sokért nem adnám, ha mindig csakis olyan szép gondolatok jutnának eszembe, amik a javamat szolgálnák és amivel tényleg szebbé tudnám varázsolni a körülöttem élők világát is. Csak sajnos, ez nincs mindig így! Ha őszinte akarok lenni, be kell valljam, hogy a kisördög az mindig ott munkálkodik a háttérben és természetesen mindig lecsap olyankor, amikor azt én a legkevésbé sem várom. De azt hiszem, ez mindenkinél megvan, talán kivétel nélkül elmondhatjuk magunkról, hogy néha bizony a hátunk közepére kívánjuk például a sok tennivalónkat, meg a stresszes helyzeteinket, meg mindent, amit nem szeretünk. Mit tudunk tenni, ha ilyesmi gyakran előfordul?