Valamit el akarok mondani neked. Természetesen éjfél után van, most is felébredtem és nem tudok visszaaludni. Négy éve, mikor kezdtem a blogot írni, nem tudtam, hogy ma is itt ülök majd a gép előtt, és azt kérdezem magamtól, hogy téged vajon mi érdekel, minek örülnél, mit szeretnél olvasni, miről szeretnél hallani? Nem tudtam, hogy lesz annyi erőm, hogy sok-sok időn keresztül veled legyek, és figyelmeztesselek, mit hogyan csinálj, hogy ne kerülj olyan csapdákba, mint én kerültem régebben.
Azt tudtam, hogy valahová el szeretnék jutni, valamit el szeretnék érni ezekkel a bejegyzésekkel, és ha lesz időm, és erőm a továbbiakhoz, akkor valószínű, hogy az életemet fogja végig kísérni ez a blog. Ahogy változom, úgy alakulnak az írások is, mindig a pillanatnyi érzéseim diktálják a mondanivalót. Amikor rátalálsz valamire, amit már régen kerestél, akkor nagyot dobban a szíved, majd kiugrik a helyéből, és tudod, hogy ezért érdemes volt keresni az utad során. Nem tudtam, hogy mennyire fogok örülni, ha csak egy bejegyzésem is olyan érdeklődést vált ki, amikor is lehet, hogy többször is elolvasod, mert szíven érintett, amit benne találtál.
Régebben nem tudtam, hogy mi indíthat el bennem olyan folyamatot, ami mindig izgalommal tölt el, de mostmár tudom, hogy valamit mindig el akarok mondani neked, azt, ami engem foglalkoztat, és remélem, hogy örömmel olvasod te is. Akármikor írok éjszaka, tudom, hogy kipihenem magam másnapra, mert olyan dolgokról írok, amit nem tudok magamban tartani.
Valamit el akarok mondani neked minden egyes bejegyzéssel. Azt, hogy gondolkodj önmagadról mindig a legnagyobb bizalommal, érdeklődve tekints a világra, nyújts segítő kezet a rászorulóknak, bízz mindig önmagadban, légy mindig olyan vidám, hogy még a jó öreg Nap is megirigyelje, és legyen meg mindig benned az erő életed folytatásához. Változz együtt a világgal, csak a jobb napokra emlékezz, és egy harcos szenvedélyével küzdj meg a mindennapokkal. Az évekkel együtt a tapasztalatod is együtt nőjön, és ha csak eggyet jegyzel meg ezekből az írásokból, az az legyen, hogy mindig gondolj szeretettel társaid felé, de legfőképpen önmagad felé. Ha valamit nagyon szeretsz, azt szívvel-lélekkel csinálod, vagy teljes szíveddel arra törekszel, hogy megvalósulhasson. Valamit mindig üzen a világ feléd, valamit mindig gondolsz egy-egy bejegyzés elolvasása után. Remélem, hogy amikor reggel felkelsz, mindig arra gondolsz, hogy - lám, itt egy új nap, teli szeretettel, teli örömmel és vidámsággal, az lesz az első dolgom, hogy megosztom ezt a sok szeretetet másokkal is, hogy együtt örülhessünk, és boldogságban éljünk egymás mellett.
Te vagy az egyetlen, akinek szeretek írni. Még régebben volt egy hírlevél, amiben az írásra tanítottak, de én csak megyek a magam feje után, mégha nehéz is az utam sokszor, mindig lesz időm arra, hogy veled legyek, figyelek nagyon, hogy ne írjak sok butaságot. Ne felejtsd el, hogy mindig szeretnék adni tanácsot is, hogyan kerüld el azt, amibe én belecsöppentem, és hogyan éld úgy az életed, hogy az mindig emlékezetes legyen a számodra. Légy türelmes hozzám, mert az biztos, hogy sokszor kell ez is, hogy folytatni tudjam az írást. Emlékezz mindig arra, hogy nem szabad a bolhából elefántot csinálni, mert hiszen csak bolhák léteznek.
Gyere, tarts velem az utam során, vigyázz nagyon magadra, és csak arra tudlak biztatni, hogy olvasd a blogot. :)
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek