"az élet nem mindig habos torta..."

Holnap telihold van, s ez már önmagában biztató, szerintem mindenkire csakis jó hatással van, bár vajmi keveset értek az asztrológiához, de az érzéseim most azt súgják, hogy jó napunk lesz a következő nap. Segítsünk mi is ebben egy kicsit!

Nem is hinnénk, hogy mennyire fontos a mozgás az életünkben. Ha egészségesek szeretnénk lenni, ha kellően tiszta aggyal szeretnénk gondolkodni, első számú feladatunk kell legyen, hogy a mozgást vezetjük be legelőször az életünkbe. A többi ráér később.

Annyi számtalan vita kering mindenfelé arról, hogy mit kéne ennünk, mit kéne sportolnunk, mennyit kéne aludnunk, mennyit kéne pihennünk, hogy az ember nem ismeri ki magát a sok információ között. Ha már az orvos sem tudja, hogy miből mennyi a jó és megfelelő a számunkra, akkor mi azt honnan találjuk…

A mai horoszkópomban szerepel a jóság, ez vezeti a mai lépteimet, erre kell leginkább ma összpontosítanom. A megérzéseimre kell hallgatnom, kapcsolatokat kell keresnem, rá kell hangolódnom erre az érzésre. Nem sokan hisznek a horoszkópokban, én a keveseket erősítem, mert mindig találok megfontolni…

Bármi bánt, ki kell kapcsolni, nincs mese, nincs más megoldás. Ha belemélyedünk a sérelmeinkbe, nincs semmiféle választási lehetőségünk, csak a negatívitás. Belemenni olyan dolgokba, amiről még csak sejteni sem tudjuk, hogyan is végződik, teljesen felesleges és értelmetlen.

"Ha őszintén rámosolygunk valakire, az a láncreakció révén ötszáz mosolyhoz vezethet egyetlen nap!" (Raphaelle Giordano) - Ezt az idézetet hoztam el neked mára, olvasd el minél többször, mert így igaz, ahogy le van írva. és Van itt még valami! - "Gondolkodj, higgy, álmodj, és merj!"  -, ez nem…

Mi az ami motivál minket nap mint nap, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat? Szereted, hogy virág van az asztalodon, és díszíti a környezeted, és ezért mindennap kertészkedsz egy kicsit, hogy minél több csodás virág legyen körülötted? Vagy esetleg az újdonság varázsa hat rád úgy, hogy mindig másban…

Nincs mit titkolnom, leginkább lelki beteg vagyok, a lelkem sérült valamilyen szinten. Azóta viszont már fizikai betegségeim is lettek, és így együtt elég nagy kihívás elé állítom magam, ha gyógyulni szeretnék. De minden egyes nappal azzal ébredek, hogy valamit teszek azért, hogy egyre inkább legyek…

Mindig megnyugszom, amikor túl vagyok a laborvizsgálaton és elfogadja a háziorvos. Izgulok is rendesen a labor előtt. Az ember olyan, hogy mindig megbotlik, akár diétázásról van szó, akár egy életmódváltásról, de az életünkben számtalanszor fordul elő velünk ez. Mindig újra és újra fel kell tudni…

Diétára vagyok kényszerülve, és ez leginkább az én hibámból adódik. Most ott tartok, hogy 5x meg kell gondolnom, hogy megeszem-e azt, ami számomra ártalmas étel. Tulajdonképpen miért is eszünk olyan ételeket, amelyekről már az elején tudjuk, hogy rossz nekünk?