Nincs mit titkolnom, leginkább lelki beteg vagyok, a lelkem sérült valamilyen szinten. Azóta viszont már fizikai betegségeim is lettek, és így együtt elég nagy kihívás elé állítom magam, ha gyógyulni szeretnék. De minden egyes nappal azzal ébredek, hogy valamit teszek azért, hogy egyre inkább legyek egészséges, mint beteg. Úgyhogy nálam a gyógyulás, a gyógyítás fogalma mindennapos, és csak biztatni tudlak, hogyha szükséges, lépj te is a gyógyulás útjára.
Addig jó, amíg az ember egészséges. Ha már valamilyen betegség üti fel a fejét, másképpen kell gondolkodnunk, más kerül előtérbe mint eddig, mással kell foglalkoznunk, bármennyire is a terhünkre van ez néha. A fizikai fájdalomnak is lehetnek lelki okai, erről már olvastam, ezért ennek a kiderítése a fő célunk először. Van, amikor a tüneteket csillapítani lehet, de nekem külön nyomozásba kellett kezdenem, hogy rájöjjek, mi okozza azt, hogy nem tudok rendesen élni, úgy mint más egészséges emberek. Túl sok mindent okozott már a betegségem ahhoz, hogy csak úgy meg legyek elégedve az éppen aktuális pillanatnyi helyzetemmel. Ha tudnám, ha sikerült volna kiderítenem, hogy mikor mitől leszek beteg, lehet, még Nobel-díjat is kaptam volna, mert akkor tudnám a tutit, tudnám a betegségek okait. De nyomozok lelkesen, és mindig kiderülnek olyan dolgok, amikre nem számítottam, ezt hívják önismereti oknyomozásnak. Ismerkedem magammal minden egyes nap, hogy közelebb kerüljek a titokhoz, amit lehet, sosem fogok felfedezni. Még az orvosoknak is sokszor igen sok fejtörést okoz egy-egy betegség okának a kiderítése. De nem adom fel, és egyre inkább kerülök közel önmagamhoz, ahhoz a személyhez, aki tudja milyen érzés gondtalanul élni, hiszen lánykoromban még nem volt semmi bajom, így tudom mit jelent egészségesen és boldogan élni, minden feszültségtől mentesen. Azért küzdök mindennap, hogy ha nem is tudom ezt a fiatalkori vidám életemet visszavarázsolni magamnak, úgy éljek, hogy minden egyes percemre öröm legyen visszaemlékezni.
Az sem jó, ha nagyon belelovaljuk magunkat abba, hogy tökéletesen meg tudunk gyógyulni, bár a cél mindenképpen ez, de van amikor az ember tehetetlen egy-egy betegséggel kapcsolatban. Már annyi mindenen mentem keresztül (ez volt jó is és rossz is), hogy elmondhatom, mindenképpen megéri foglalkozni a betegségünkkel, mert sosem elégedhetünk meg azzal, hogy betegek vagyunk, mindenképpen ki kell deríteni, mitől is keletkezett mindez és mit tudunk tenni azért, hogy elmúljon minél hamarabb a fájdalmunk. Igen! A lelki betegség is fájdalmas. Csak ez kívülről nem mindig látszik. Egy skizofréniában szenvedő személyt nézhetnek éppen az utcán akár részegnek is, mert ha össze van zavarodva, nem mindig tűnik ki, hogy ez miért van, csak az látszik, hogy bizonytalan a mozgása, esetleg szédül és támolyog, amit elkönyvelhetnek mások annak is, hogy az illető biztosan többet ivott a kelleténél. Ez egy ilyen zsákbamacska betegség, sosem lehet tudni, hogy amikor a tünetek felerősödnek és épp a nyílt utcán vagyunk, akkor a többi ember ezt hogyan érzi, minek látja. Nem látszik kívülről, nincs ráírva senkire, hogy épp pont lelki beteg, a többi ember jóindulatától függ, hogy éppen kinevetik, vagy együttérzőek a beteg személlyel. Sok ilyen kellemetlen pillanatnak voltam részese az eltelt idő alatt.
Szóval a helyzet az, hogy gyógyuljunk minden erőnkkel, és ez mindenkire vonatkozik, aki egy kicsit is betegnek érzi magát. Mindegy, hogy ez mit követel meg tőlünk, aktív részesei kell hogy legyünk a gyógyulásunknak. Aki képes egyedül meggyógyítani magát például egy lelki betegségből, mindenképpen olyan fegyver lesz a kezében, amit bármikor bevethet amikor csak gyengébb lesz. Fel kell venni a harcot mindegyik betegséggel szemben, hiszen értékes perceket rabol el tőlünk a betegségünk, és ezt az időt sok más szép dologra fordíthatnánk.
Ha nem törődünk magunkkal, ha figyelmen kívül hagyunk bizonyos intő jeleket, később sokkal nehezebb dolgunk lesz és egyre inkább érezzük magunkat úgy, hogy az életünk már nem eléggé komfortos, szép és vidám. Mindenki szereti, ha egészséges. Sokszor pillanatokon belül támad egy-egy betegség, sosem tudhatjuk, mikor csap le ránk is. Legyél ezért mindig kellően előrelátó, és előzd meg a bajt. Ha nem sikerül megelőzni a bajt, oda jutsz, mint én, hogy önismereti nyomozásba kell kezdjél, hogy rájöjj, mi okozta a bajt. Ez vagy sikerül vagy nem, de mindenképpen szükséges folyamat. Addig változtass az életeden (persze csak ha szükséges), amíg könnyebb dolgod van, mert később már erőd sem lesz az egészhez. Lépj ezért a gyógyulásod útjára, mert az egészség százszorosan, ezerszeresen többet nyújt mindenféle csábító dolognál. Figyelj erre és gondolkozz mindig józanul.
Hallgass meg egy dalt, és tarts velem a blogban, sok mindenről lesz még szó. :)
Utolsó kommentek