Volt már olyan érzésed, hogy például hosszú ideig dudált egy autó, és téged ezért majd szétvetett a düh? Mi történik ilyenkor? Először elkezdjük kényelmetlenül érezni magunkat, mert nem szoktunk hozzá efféle zajokhoz és pláne nem ilyen hosszú ideig. Később, ha még fennáll ez az idegesítő autódudálás, mérgesek leszünk, amiért nem szűnik meg. Még később dühösek is leszünk, mert talán épp pihenni szerettünk volna. - Vajon ki itt a hibás? Az autó? Az autó gazdája? Vagy mi talán, hogy nem vagyunk képesek eltűrni ezt?
Tudod ebben a helyzetben, hogy nem kellene felhúznod magad, mégis bepipulsz, sőt, egészen másképp viselkedsz, mint szeretnéd. Tudod, hogy nyugodtan kellene viselkedned, mert az egész napodat tönkreteheti ez az incidens, mégis! Nem tudsz nyugalmat parancsolni magadra. Könnyebb másokat hibáztatni, könnyebb az autó gazdáját hibáztatni ezért, sőt, az autót magát. Ha végiggondoljuk ezt az esetet, rájöhetünk, hogy milyen nehéz önfegyelmet gyakorolnunk egyes helyzetekben. Minden idegszálunk arra törekszik, hogy csend és nyugalom legyen körülöttünk, de például a házirend ellenére pont most délután kezdenek fúrni a panellakás másik oldalán. A hátunk közepére kívánjuk ezt most, hiszen szombat délután van, és pihenni szeretnénk, de ettől még az a fúró nem hagyja abba a hangoskodást. Ha nem tudjuk jobb belátásra bírni a szomszédunkat, nekünk kell a mindennapi hangulatunkért tenni. Nagyon nehéz önfegyelmet gyakorolni akkor, amikor már nagyon paprikás a helyzet. Nagyon könnyen megharagudhatunk még saját magunkra is, épp azért, mert nem vagyunk képesek jól kezelni a dühünket. Talán teljesen mindegy, hogy épp ki a hibás, mert egy autódudálást épp úgy kezelni kell tudni, mint a fúró zaját. A hang az ott van, zúg, dudál, és nekünk ezt el kell tűrni. Mennyire vagyunk ilyenkor tűrőképesek vajon?
Én ugyanúgy felelősséggel tartozom azért, amit teszek és amit mondok, mint bárki más. Ha én alapból nyugodt tudok maradni, akkor jól alakul a további programom, de alakulhat másképp is, mert egy egész nap tönkremehet, és még a jó szomszédi viszony is megromolhat. Tudnunk kell, hogy meddig is mehetünk el a harag érzésével. A negatív érzéseink feldolgozása különösen nagy figyelmet kell, hogy kapjon az életünkben. Ha nem vagyunk képesek erre, bizony mi isszuk meg ennek a levét. De vajon mennyi az én felelősségem abban, ha nem vagyok képes megnyugodni, nem vagyok képes nyugodtan viselkedni ilyen helyzetekben? Teljesen magam irányítom az önfegyelmemet. Vagy törekszem arra, hogy jobbá váljak vagy nem. Ha erre törekszem, akkor képes leszek egy idő után semlegesíteni a haragomat és másfelé figyelek. Egy idő után mindenképpen megszűnik majd a zavaró autódudálás is, és a fúró zavaró hangja is. Nehéz megvalósítani egy adott helyzetben azt, hogy ki tudjunk kapcsolni, de jobbak leszünk általa mindenképpen. A saját viselkedésemért csakis én vagyok a felelős, minden helyzetben. Ha ezt be tudom vállalni, máris léptem egyet az önfegyelemhez vezető utamon.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek