Egy blog addig blog igazán, amíg aktívan írják. Később is ugyanolyan értéke van, sőt, lehet, még talán több is, hiszen ezernyi gondolat jut mindig az eszünkbe, és ezek mindig is visszaolvashatók. Ebben az évben, most június 6-án lesz majd 11 éves ez a blogom, és egyelőre itt most megállok. Sokat olvashattál rólam, sok mindent írtam, és lehet, később még fogok is, de most egy kicsit megállok.
Megváltoztam ezalatt a 11 év alatt is, meg a negyven év alatt is, amíg gyógyulgattam. A gyógyulásom nagyon lassan történt, évekig nem is volt látszatja, de szerencsére beindult és örülnöm is kell ennek, mert lehetett volna rosszabb is. Örültem, hogy valahányszor elestem, megbotlottam, volt bennem még erő újra talpra állni. Nagyon szerettem írni, mert minden bántomat elmondhattam itt a blogban. Téged is nagyon megszerettelek, hiszen mindig itt voltál mellettem és ez új erőt adott nekem minden egyes napon. Most kicsit abbahagyom ennek a blognak az írását, találsz remélem kedvedre való írásokat, amiért esetleg visszatérsz olvasni. Már lehet, hogy sokszor fogalmaztam meg ugyanazt, csak más szavakkal, de a lényegét értetted te is, mert a gyógyulás során én sok-sok szeretetre tettem szert, és ezt a szeretetet szerettem volna kifejezni minden egyes bejegyzésben. Hogy ne ismételjem mindig önmagam, ezért állok meg most, de ha jónak érzem majd, lehet, hogy visszatérek, és akkor biztosan írom tovább a blogot.
Ahogy a címben is olvashatod, megtanulok a saját lábamra állni, és alcímnek azt adtam, hogy fogadd el azt, amin tudsz változtatni, és azt is, amin nem. Hogy fog ez nekem sikerülni, még nem tudom, de önállósodnom kell jobban, és a magam ura kell, hogy legyek minden szempontból. Farkasszemet kell tudnom nézni önmagammal, és ez elég nagy harci feladat lesz nekem. Minél kevesebbet legyek rászorulva másra. Új fejezetet nyitok az életemben, és mivel nem vagyok ugye teljesen egészséges, ez a további gyógyulás erőfeszítéseket követel meg tőlem. Mivel nem akarok csakúgy összedobni egy bejegyzést, hogy ne állja meg a helyét itt a blogban, ezért állok meg most az írással. Írni fogok továbbra is, mert van még több másik blogom, de ezt a blogot kicsit abbahagyom most. Vigyázz magadra, légy jó, és olvass sokat és sokfélét, mert valamilyen okosság mindenben van! (ugye valahogyan így van az idézet?) itt van pontosan, olvasd csak: - "Törődj magaddal, minden korodban örülj annak, ami éppen soron van. Egy nap majd megérted, milyen fontos ez. Hagyd, hogy fényképezzenek, akárhányszor. Mosolyogj, és ha félsz, táncolj és énekelj, amilyen hangosan csak tudsz. Az segít. Szánj időt magadra, ábrándozz a szobádba zárkózva, és olvass mindenfélét, nem érdekes, honnan való, valami értelme mindennek van. Ne aggódj sokat a holnap miatt, a valódi gondokat úgysem látod előre, váratlanul jönnek." /Sara Rattaro/ - Szebb szavakkal nem is tudnék tőled most elbúcsúzni, remélem, egyszer majdcsak összefutunk talán az élet nagy színpadán. Légy nagyon boldog! :)
Hallgass meg egy szép dalt, hallgasd szeretettel. :)
ui.: - kicsit azért elsírtam magam! Hiányozni fogsz! Légy mindig vidám! :)
Utolsó kommentek