Bármi bánt, ki kell kapcsolni, nincs mese, nincs más megoldás. Ha belemélyedünk a sérelmeinkbe, nincs semmiféle választási lehetőségünk, csak a negatívitás. Belemenni olyan dolgokba, amiről még csak sejteni sem tudjuk, hogyan is végződik, teljesen felesleges és értelmetlen.
Már nem tudom, hogyan is jutottam el addig, hogy ilyen sok gyógyszert szedek, mint ahogy az a valóságban van, de bizony megtörtént és kénytelen leszek még ennél is többet szedni ezután, mert lehet, romlani fog az egészségem. Engem ez sokszor bánt, sokszor teszek fel ezernyi kérdést ezzel kapcsolatban magamnak, ezért is írom, hogy ki kell kapcsolni, ha ilyen és hasonló érzéseid vannak neked is. Totál felesleges már azon aggódnom, hogyan is jutottam el eddig, az első, amit tehetek, hogy elengedem ezt az érzést magamtól és megpróbálok kikapcsolni. Mostanában nagyon sokat foglalkozom az egészségemmel, és ezért sokszor keseredem is el, mert élhettem volna jobb életet is, ha előbb rádöbbenek a saját igazi értékeimre. Nagyon sok kincs rejtőzik bennünk, és ezekből nemigen mutatunk meg szinte semmit sem a külvilágnak. Pedig ha ráeszmélnénk arra, hogy mások is jobb ha jobban megismernek minket, akkor mindjárt felfednénk ezeket a titkokat, ezeket a kincseinket. És most nemcsak az érzelmeinkre gondolok, hanem mindenre, ami kifejez minket, a gondolatainkra, a tetteinkre, a megérzéseinkre, az intuícióinkra, a beszédünkre, a gesztusainkra, és minden másra, amiből mások láthatják, hogy mi kik is vagyunk valójában.
Nem tudom mi vár még rám ezután, milyen életet is fogok élni, és meddig tart az életem, de azt tudom, ha bánt valami, azt rögtön el kell felejteni, meg kell tanulni másképp gondolkodni, mert megmérgezi a kapcsolatainkat ha ragaszkodunk az előítéleteinkhez. Ki kell tudni kapcsolni minden valós vagy vélt sérelem miatt. Úgy kell tenni, mintha meg sem hallottuk volna, nem szabad többet foglalkozni vele. Nem szabad, hogy bármi is bántson minket, mert akkor nem tudunk vidám és jókedvű életet élni. Nincs más megoldás, csak az, hogy végleg elfelejtjük ami bántott minket vagy megtanulunk megbocsátani ezért másoknak és önmagunknak is. Ha azt nézzük nem nehéz feladat ez, csak baromi nehéz kivitelezni. Ha beleéljük magunkat egy problémába, az gyökeret ver nálunk, és irtó nehéz megszabadulni tőle. Ezért kell tudni kikapcsolni, ezért kell megtanulni kikapcsolni. Hogy ez kinél hogyan sikerül, az egyéni dolog, de lehet tanulni róla, lehet ezt gyakorolni, és nemcsak lehet, hanem kötelező is. Gondolj másra, tereld el a figyelmed, menj el onnan, ahol az a szörnyű dolog történt veled, vagy kezdj bele valamibe, ami teljesen lefoglal és nem engedi, hogy máson gondolkozzál. Nem könnyű ez néha, de megvalósítható, az biztos, mert már sokan gyakorolják, és sokfelé lehet erről olvasni is és hallani is.
A jókedvünkért bármire legyünk hajlandóak, bármi megéri, hogy törődjünk vele, ha ettől jobban és nagyszerűbben érezzünk magunkat. :) Kapcsolj ki, ne törődj a gonddal, éld az életedet vidáman és szívvel-lélekkel! Okosan gondolkozzál, mindig törődj magaddal és ne hanyagold el a téged körülvevőket sem. Ha netán megbánt valami, rázd meg magad, és menj tovább az úton, mert csodás dolgok várnak majd, meglátod! :)
Hallgass meg egy dalt, és ne hagyd magad, teremts vidám és boldog életet magadnak! :)
Utolsó kommentek