Diétára vagyok kényszerülve, és ez leginkább az én hibámból adódik. Most ott tartok, hogy 5x meg kell gondolnom, hogy megeszem-e azt, ami számomra ártalmas étel. Tulajdonképpen miért is eszünk olyan ételeket, amelyekről már az elején tudjuk, hogy rossz nekünk?
Igen! Olvasom, hogy a szerevetünkben szerotonin és dopamin szabadul fel, amikor például cukros vagy jó zsíros ételeket eszünk meg, és amiktől jól érezzük magunkat a bőrünkben, egyszerűen hiányzik ez a számunkra. De miért nem tudjuk másképpen pótolni ezt a hiányt? Írd csak fel te is a káros szenvedélyeidet, mint én tettem ezt korábban, és próbáld meg helyettesíteni őket hasonlóan izgalmas és érdekes dolgokkal, amik ugyanolyan klassz érzéseket váltanak ki belőled! Először én is gondban voltam, mert semmi sem jutott eszembe, de végül elég sok mindent tudtam megfogalmazni magamnak.
Abban kell változnom, hogy az ételekhez való viszonyulásom a helyes mederbe kerüljön, és úgy tudom csak megoldani ezt, hogy foglalkozom a dologgal, nem seprem a nekem nem tetsző dolgokat a szőnyeg alá.
Szóval Diéta. és Diéta és Diéta! Miért csábulunk el mindig? Miért nem tudunk mértéket tartani? Azért, mert a csábítás az jóleső érzésekhez vezet, a mértéktartáshoz pedig meg kell erőltetni magunkat, hogy eredményesek lehessünk. És itt a kör úgy tűnik, hogy be is zárul, hacsak nem teszünk lépéseket az ügy érdekében. Fél éve kényszerültem először szigorú diétára, amiből szinte semmi sem valósult meg, csak kezdeti sikereim voltak. Most hálát adhatok a jó sorsomnak, hogy megint "csak" diétára vagyok kárhoztatva, mert lehetett volna rosszabb is a helyzet.
Változnom kell, és csakis szemléletmódváltással tudom elérni ezt a változást. Ismerem magam, mert el fogok csábulni, de újra és újra bele fogok vágni a lehetetlenbe, mert csak ez az egy út maradt a számomra. Persze van rengeteg alternatíva még, csak azok mind a rossz irányba visznek el. Régebben úgy voltam vele, hogy elkönyveltem, hogy -márpedig én biztosan kövéren fogok meghalni -, mert semmi akaraterőm nem volt. De mindig vannak rejtett tartalékaink, amiket elő tudunk varázsolni magunknak épp akkor, amikor pácban vagyunk.
Biztosan van helyettesítője a szerotonin és a dopamin által kiváltott érzéseknek. Ezt onnan tudom, hogy én is összeírtam ezeket magamnak. Ha gyengéd a sport, - sportoljál! Ha gyengéd az étkezés, - törődj többet vele! Ha gyengéd a spórolás, - foglalkozz többet vele! Ha gyengéd a vásárlási kényszer, - próbáld ki, hogy elköltöd az összes pénzt, amid van. Meg fogod látni, hogy zsákutcába kerülsz, mert honnan is tudnál hirtelen előszedni plusz pénzt, ha túladtál a vagyonodon?! Próbáld ki, hogy ugyanazt ugyanazzal kezeled. Ha gyenge vagy sportokban, kezdd kicsiben, de legyél egy kicsit olyan, hogy elvársz bizonyos dolgokat magadtól. Például a rendszerességet! Ha rendszeresen lenyomsz mindennap egy-egy fekvőtámaszt, nem kell sok idő, és lehet, meg is szereted az edzéseket. Jól fog esni az önbizalmadnak, hogy meg tudtad csinálni. Ne várj túl sokat egyszerre magadtól, de amit betervezel, azt csináld is meg, legyen az nagyon kicsi dolog is akár. Valamit muszáj elvárnunk magunktól, hogy előrébb jussunk a fejlődésünkben, különben kiégünk, nem lesz ami ösztönöz tovább.
Én is megtanultam a leckét, és már nem tiltakozik a szervezetem a diéta ellen. Csinálom, és csinálom. :)
Hallgass meg egy dalt, és válts egy új életstílusra! :)
Utolsó kommentek