Amióta írom a cikkeimet, óriásit fordult velem a világ. Elkezdtem valami olyasmit, amit mindig is szerettem volna, de féltem megtenni. Írtam én magamnak a számítógépen a word-be fogyókúrás célokról, olyan teendőkről, amiket mindig csak halogatok, megoldásokról, amik talán közelebb visznek a félelmeim legyőzéséhez. Nem jutottam sokra. Mindig abbahagytam valamiért az írást.
Most, hogy szinte minden nap írok egy-egy bekezdést, ugyan több időmet lefoglalja, de ki tudom fejezni azt, ami bánt, vagy azt, miért éreztem egykor dühöt, haragot, mert beteg vagyok. Elkezdtem írni, és ugyanúgy olvasom vissza a bejegyzéseket, mintha egy kívülálló szavai lennének. Próbálom magam más emberek szemével nézni, milyennek látnak engem, lehet, hogy túlságosan is elfogult vagyok magammal szemben. Nagy élmény nekem, hogy próbára tehetem magam. Vajon olvassa valaki is, amiket írok, és vajon mit gondolhat rólam?
A tv-ben volt egy pár éve egy riport egy fiatal, rákos betegségben szenvedő nőről, aki szintén segítségül hívta az agykontrollt. Minden nap leírta a füzetébe: - Meggyógyulok! , Meggyógyulok!, Meggyógyulok!. - És a csoda megtörtént, kigyógyult a rákos betegségből, akkor, amikor már az orvosok sem tudtak neki mit tanácsolni. Új életet tudott kezdeni.
Sosem tudhatjuk, hogy amibe bele merünk vágni, elmerjük kezdeni, mennyi élménnyel ajándékoz meg minket nap, mint nap. Mikor munkanélküli voltam, vállalkozni szerettem volna, így vettem egy könyvet, a címe az volt: „Kezdd kicsiben, gondolj nagyra!” – Tegyünk így! Az apró dolgok ugyanúgy megédesítik az életünket, mint a nagyobbak. Vállalkozó ugyan nem lett belőlem, de ha elakadok valamiben, sokszor gondolok ennek a könyvnek a címére.
Utolsó kommentek