Amit a címben írtam, azt mindenki tudja, csak kevesen tudják alkalmazni. Félelem! Félelem! Félelem! Aki részese, az tudja miről beszélek, aki még sosem félt (szerintem azért kevesen vannak így), annak bizony arany élete van. Nagyon keserű pirula tud lenni a félelem a maga szorításában. Ezért aztán a bölcsek azt javasolják, ismerjük meg közelebbről ezt a félelmetes érzést. Szembe kell tudnunk szállni mindennel és mindenkivel, ami vagy aki nekünk rosszat akar. Hogy lehet jobban megismerni a félelmet?
Úgy, hogy gondolatban "belemászunk" ennek az érzésnek a közepébe. Ott nincs hatalma, mert csak a csápjait nyújtogatja mindig, s olykor-olykor sikerül is elkapnia valakit. De ha szembe szállunk vele, egyből veszít az erejéből, elveszíti a hatalmát, s megadóan visszavonul. Ha kitartunk, a győztesek csak mi lehetünk, mert nem adtuk fel, és be mertük vállalni a lehetetlent. Szelíd, jó baráttá lehet tenni az érzést, s ha vele együtt is kell élnünk, mert nélküle nem megy, akkor is tudjuk, hogy az ellenszert mikor, s hogyan adjuk be.
Félelem nélkül nem élet az élet, jó baráttá kell fogadnunk, így azt hiszi majd, hogy ő a nyerő, pedig dehogy! Sokféle érzés kavarog bennünk nap, mint nap, a félelem is csak egy közülük, nem kell neki olyan nagy jelentőséget tulajdonítani. Számomra a harag még rosszabb érzés, de sorolhatnám tovább is. Ne is beszéljünk annyit erről a negatív dologról, mert ha sokáig emlegetjük, biztos, hogy a partnerünkké fogadjuk majd. Partnerünk pedig már van! S ez a jóság, a szeretet, a szerelem, a bölcs nyugalom, a békesség, a vidámság. Jobb lesz velük együtt végig menni utunkon, százszor érdekesebb és élvezetesebb is lesz majd.
Ne félj önmagadtól sem, ez a legnagyobb tévedés, amit elkövethetsz. A legtöbben ott esnek csapdába, ahol a legkevésbé várják, és mi lesz a vége? Önbizalomhiány a javából. Ezt a tulajdonságot pedig senki nem kívánja magának sem, de senki másnak sem.
Örüljünk, hogy élhetünk, s az élet szépségeit kell észrevenni, velük együtt kell szebbé tenni a Földünket. Óvjuk, védjük a mi kis bolygónkat, hiszen annyi ellensége van így is, hogy alig tudja már tartani magát, ha nem segítünk neki. Sokat tenni érte én sem tudok, de azzal, hogy nem ártok, már közelebb kerültem hozzá, s a Föld nevű bolygó ezt ezerszeresen meghálálja, segít nekem, hogy legyen erőm megvédeni őt a sok sorscsapástól.
Utolsó kommentek