Bevallom, hogy karácsonykor erőmön felül kiköltekeztem magam. Nem a magam javára, hanem szeretteim javára. Meg is kaptam érte a dorgálást. Igaz, hogy nagyon szeretek adni, szeretem ha mindenki örül, de nem szabad átesnem túlzásokba. Egyrészt azért, mert a végén akinek adom az ajándékot, az nem fogja tudni értékelni, mert egyre többet és többet szeretnék nyújtani, másrészt olyan mínuszba csöppentem anyagilag, hogy az egész évem lehet, hogy arra megy rá majd, hogy adom vissza a kölcsön kért tartozásokat.
A lányom meg is mondta az igazat, amire nem jöttem rá magamtól: - meg kell tanulnom kapni. Nem csak adni kell tudni helyesen, kapni is meg kell tanulnia mindenkinek, különben úgy jár, mint én. És ez nem csak az ajándékra vonatkozik. Meg kell tudni tanulni, hogyan fogadjunk egy kedves mosolyt, hogyan reagáljunk rá, és a bókokat is illik megköszönni. Ehhez beleérző képesség kell, fel kell tudni ismerni, mikor szólnak hozzánk kedvesen, és ne csak egy bólintással válaszoljunk rá, hanem nekünk is legyen mindig a tarsolyunkban a jóság, a kedvesség, a szeretet, mert ezek megtanítanak a válaszadásra.
Oda kell tudnunk figyelni másokra. Arra, hogy szívből, teljes odaadással közelednek felénk, és észre kell venni azokat az apró jeleket, amiket kapunk naponta, mi viszont csak rohanunk és nem tulajdonítunk nagy jelentőséget nekik. Nem volt csak pár mondat, amit a lányom mondott, de örökre az eszembe véstem: - aki nem tud kapni, az mindig kapni fog. Nem csak adni, kapni is meg kell tanulni. - A lényeg ebből az, hogy adni sem jól tudok, sajnos rá kellett jönnöm, mert a nagy adakozásommal zavarba hozom a másik felet, és rákényszerítem, hogy ő is egyre több és nagyobb ajándékokkal halmozzon el. Ebből kialakulhat egy ördögi kör, és még harag is lehet belőle, mert nem lehet semmit büntetlenül túlzásba vinni.
Meg kell tanulnom, hogy csak addig nyújtózkodhatom, ameddig a takaróm ér, és a túlzásba vitt szeretet is okozhat kellemetlen meglepetéseket. Régebben volt hitelkártyám, épp ilyen okból szüntettem meg. Volt hitelkeretem is, ősszel épp ilyen okból szüntettem meg. Azért, hogy csak annyit költsek, amennyi pénzem van. És karácsony előtt elkapott a bevásárlási láz, mindenkitől kértem, aki csak hajlandó volt adni. Ráadásul még előtte már tartozásban is voltam. Így a következő évem a nagy visszaadások éve lesz. Minden tartozásomat meg kell szüntetnem, hogy végre tiszta lappal indulhassak majd a következő karácsonyi ünnepkor.
Először biztos segítségre lesz szükségem, hogy talpra álljak, de érzek magamban annyi erőt, hogy meg fogom tudni valósítani. Azt hiszem a problémámmal nem vagyok egyedül, sokan vesznek fel hitelt a karácsonyi ünnep előtt. Inkább időt keressünk a magunk számára, hogy végig gondolhassuk kinek milyen okos kis ajándékkal tudnánk kedveskedni. Ötleteket kell tudnunk találni, és már év elejétől figyelni kell az elejtett mondatokat, amikből kiderülhet, hogy kinek mi a szíve vágya, mit szeretne kapni. Ne erőltessünk semmit, beszélgetés közben úgyis ki lehet találni mi a szerettünk kedvence, mivel tudunk örömöt szerezni.
Ha megfőzöd a kedvesed kedvenc ételét, és ehhez minden igyekezeted meglesz, sikerülhet a meglepetés. Viszonzásul te is szeretetet, igyekezetet kapsz. De meg kell neked is tanulnod elfogadni, értékelni azt, amit kapsz, mert csak így fejlődhetünk, és csak így fogunk tudni meglepetéseket okozni egymásnak. Teljes szívből, szeretettel.
Utolsó kommentek