Mégis csak bevállaltam! Nem szeretek ígérgetni év elején, de mindig az a vége, hogy belefutok a csapdámba. Már írtam, hogy elég sok rajtam a súlyfelesleg. Hát, mégis csak bevállaltam a fogyókúrát, és még határidőt is szabtam magamnak. Hosszú, bizony hosszú útnak nézek elébe. De ha megígértem magamnak, illik is betartani.
Rátaláltam egy olyan cukorbetegeknek írt( viszont mindenkinek ajánlott ) diétás könyvemre itthon a nagy pakolászás közben, és annyira megtetszett ahogy olvastam, hogy mindenképpen bevállalok egy utolsó fogyit. Ha nem sikerül, beletörődöm, hogy akkora vagyok, amekkora, és próbálok egészségesebben élni. Meg is osztom veletek a könyv címét, mert még főzőiskola is van benne lépésről lépésre. Érdemes mindenkinek olvasgatni.
A könyv írói: Gézsi Andrásné Márta, Dr. Fövényi József, és a könyv címe: Hogyan fogyjunk cukorbetegen? - Főzőiskola lépésről lépésre. Nem is árulok el többet belőle, mert nem tudom, hogy ki tett fogadalmat év elején, de annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ez az étrend, amit javasolnak a könyvben, mindenki számára követendő, akár túlsúlyos valaki, akár nem.
Hogy milyen az életmódváltás? Félig-meddig tudom, mégis javasolják, hogy mielőtt elkezdem a diétát, menjek el sportorvoshoz, azért, hogy mennyire vagyok terhelhető. Azért is tettem ígéretet, mert eddig szerintem csak "passzióból" (ha lehet így fogalmazni) fogyókúráztam. Ami azt jelenti, hogy vásárolgattam a fogyis könyveket, nagy hévvel mindenkinek bejelentettem, hogy most már én pedig diétázom, és nem fogom megszegni a szabályokat. Nagy volt a lelkesedés az elején, de alig telt bele egy hét, és már a mogyorós csokit majszoltam, miközben szépen kerestem az interneten is az ideális, és a legtökéletesebb fogyókúrát.
Minden hírlevelet megrendeltem, ami a túlsúlyról szólt, és igazat is adtam a benne foglaltaknak. De közben mi történik velem, hogy már nem érdekel, miért is eszem azt a csokit? A család szól, figyelmeztet, mert tudja, hogy valóban le kellene fogynom, és tudják, ez az én vágyam is. Mit mondok rá? - azt, hogy majd holnap koplalok egy kicsit, azután folytatom tovább a fogyókúrát. Mindenki tudja, ez így nem működik.
Nem szeretek ígéretet megszegni, mert szörnyű lelkiismeretfurdalást érzek ha nem tartom be, amit megígértem. Másfél év kellene ahhoz, hogy elérjem az álomalakomat. DE! Nem csak eddig kell "kibírni a fogyót", tudomásul kellett vennem, hogy ezután mindenképpen tartanom kell magam egyfajta étkezési szokáshoz. Ez jelenti az igazi életmódváltást. Ha meg tudom valósítani, meg tudom szokni, hogy életem végéig bizonyos ételeket, amiket szerettem, mellőznöm kell.
Idő és türelem kell! Időm van, a türelmemet kell csak fejleszteni. Mindenki ideges lesz, ha kicsit éhes már és nem jut hozzá az ebédjéhez, vagy ki kell hagynia étkezést valamiért. Ezt az idegességet kell tudni tűrni egy kicsit, elterelni a figyelmünket mindenfélével, amivel csak tudjuk. A legjobb mégis az, ha mindennap minden étkezést be tudunk tartani. Rá kell szánni bizonyos időt minden nap arra, hogy egy vagy két órát csak a diétával foglalkozzunk. Minden nap. A szabadidőnkből kell tudnunk annyit áldozni, hogy törődjünk az egészségünkkel. Ez a diétás könyv segíteni fog a főzésben, kiszámolni, hogy mennyi kalóriára van szükségünk egy nap, és sok más is kiderül belőle. Erőt meríthetünk, nem kell több diétát keresni, bárki alkalmazhatja, mert a könyv írói a garancia arra, hogy ez az étkezési mód a legegészségesebb.
Én bevállaltam! Ha még akkor is meglesz a blogom, te is megtudod, sikerült-e az életmódváltásom, sikerül-e áttérni egy egészségesebb életre. "Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó." - én megígértem magamnak, hogy lefogyok, itt van a kitűnő alkalom, nincs mire várni.
Van kedved velem tartani? Ha igen, ha nem, küldök egy vidám dalt, hogy szép legyen a napod :)
Utolsó kommentek