Hallottam sok embertől már, aki azt mondta, hogy - tulajdonképpen jó, hogy megbetegedtem, mert rengeteg mindent tanultam a betegségemből, és sok mindenre rávilágította a gondolkodásomat. Olyan dolgokra, amik azelőtt a rossz tulajdonságaim közé tartoztak, most megváltoztak, én tudtam megváltoztatni saját magamat. - Én is most erről szeretnék neked írni, mert mint mindennek van jó és rossz lehetősége, úgy a depressziónak is van jó és rossz oldala. A kezdetekkor, mikor megbetegedtem, még álmomban sem jutott volna eszembe, hogy bármilyen rosszullétnek lehet jó oldala is.
Mivel fiatalon lettem beteg, még jól tűrtem a stressz egy bizonyos szintjét, csinálni kellett a dolgomat, mert kicsik voltak a gyerekek, bármilyen módon, de ki kellett tartani. Az jó volt (így visszagondolva), hogy még fiatalon lettem beteg, mert most egy olyan hatalmas traumát, mint ami ért, nehezen tudnék elviselni. Jó volt benne, hogy tudtam dolgozni, egy bizonyos komfortszinten tudtunk azért élni. Jó volt, hogy egészséges emberek vettek körül, mert tudtak segíteni ha baj volt, és tudtam magamban, hogy nekem is hasonlóképpen kéne viselkednem mint nekik. Jó volt, hogy a gyerekek is még kicsik voltak, mert nem látták rajtam igazán, hogy beteg vagyok, igyekeztem úgy foglalkozni velük, hogy minél később tudják meg milyen betegségben szenvedek. Jó volt, hogy volt egyfajta könyvvásárlási mániám, sok könyvet vettem, abban az időben antikváriumban nagyon jól lehetett jó, nekem való könyveket kapni (most nagy hasznát veszem ennek a mániámnak).
Az az igazság, hogy sokáig lehetne sorolni akár a jó, akár a rossz oldalát a depressziónak, mert nagyon sokrétű érzés kavargott bennem. Mindig más, és mindig máshogyan csapott le rám a rosszullét. Rossz volt, hogy nem tudtam, mikor leszek rosszul és mi váltja ki a rosszullétet. Rossz volt, hogy féltem az emberektől, nem tudtam megfelelő kommunikációt kialakítani velük. Rossz volt, visszatérő betegség, és egyre romlott az állapotom. Rossz volt benne az is, ahogy telt az idő, ahogy idősebb lettem, sajnáltam, hogy mennyi mindenből maradtam ki az életben, pedig a lehetőség ott állt előttem a gyógyulásra mindig.
Így most, hogy az életmódváltásom küszöbén vagyok, visszagondolva már nem bánok semmit, most kezdek csak igazán élni, változok folyamatosan, és rengeteg ötlet születik a kis fejemben. Sokat lehet tanulni a betegségünkből, jó ha odafigyelünk az intő jelekre, mikor még megelőzhető lenne a baj. A megelőzés nagyon fontos, minél hamarabb, annál jobb. Tartsuk jó kondiban a testünket, lelkünket, ne érjen váratlanul semmiféle akadály, és változtassunk, amíg nem késő.
Minden rosszban van valami jó is. -szokták mondani. Én csak annyit teszek hozzá, hogy van benne igazság.
Küldök egy jó kis dalt, hogy tudd, meg lehet reformálni az életünket bármikor. :)
Utolsó kommentek