Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak úgy elvesztegessük. Minden nap kísértésbe esünk. Túlbonyolítjuk az életünket, és már megint olyasmit teszünk, amit később megbánunk, és a boldogságunk kerül veszélybe. Későn kapunk észbe, akkor, mikor már alig tudunk valamit tenni. Kapkodunk néha, ide-oda futkosunk, hogy visszaállítsuk az eredeti helyzetünket, de vajon jó-e ez nekünk. Megkérdeztük-e valaha magunkat, hogy vajon mi végre a nagy rohanás életünkben? Vagy megkérdeztük-e magunktól, hogy a nagy sietségben hol hagytuk magunk mögött a szeretetet? Tudunk-e jól szeretni?
Nem elég kimondani a szót, hogy -szeretlek -, át kell tudni adni azt az érzést, ami bennünk van, a társunk felé. Ha ő nem érzi ugyanazt a szenvedélyt, mint amilyen szenvedéllyel mi közelítünk felé, hamar kialszik a tűz, és ne csodálkozzunk, hogy magunkra maradtunk. Túl rövid az élet ahhoz, hogy csak úgy lemondjunk róla. Tudjuk, hogy egyedül nem boldogulnánk életünkben. Egymásra vagyunk olykor utalva, egymás kezét kell, hogy fogjuk, ha tovább szeretnénk lépni. Lehet, hogy félünk valamitől, és ez a félelem megbénít, így nem tudjuk adni önmagunkat. Legelőször is önmagunkat kell tudnunk szeretni, és ha úgy adódik, meg is kell tudnunk bocsájtani magunknak, ami sokszor nehezebb, mintha más valakinek bocsájtanánk meg. Addig nem is tudunk őszintén szeretni, míg önmagunkkal nem tudunk békében lenni. És talán ezért is felejtettünk el szeretni.
Mindig önmagamból indulok ki, és ahogy én érzem, azt szeretném átadni neked. Én sokszor érzem és látom úgy az embereken, hogy túlságosan is leköt mindenkit a saját problémája, amin nem tud túljutni. Én magam is ilyen vagyok, sokszor kerülök zsákutcába, de érzem, hogy nem jó így, és szeretnék minden erőmmel változtatni ezen. Biztos észrevetted, hogy én a szeretet legyőzhetetlen hatalmában hiszek, és ezért is írok erről többször. Sokkal könnyebb szeretetben élni, mint marakodva, haragosan, és bosszúsan tölteni a napjainkat. Sok helyen olvasom, hogy ahhoz, hogy nevessünk, sokkal kevesebb arcizmunkat kell "mozgósítanunk", mint ahhoz, hogy szomorúak legyünk. Miért nem vagyunk akkor derűsebbek, vidámabbak, jókedvűek?
Tudod te is - a szerelem mindent legyőz! Szeressünk ezért mindig, minden nap, minden erőnkkel. Az érzéseink sokban hasonlítanak egymáshoz. Mindenki érzi magában ha viszont szeretik. Épp ezért tegyünk meg mindent azért, hogy minél többször lehessünk együtt a szeretteinkkel. Ne akkor jusson eszünkbe szeretni, mikor már esetleg túl késő lenne. Minden alkalmat, lehetőséget ki kell használni arra, hogy ki tudjuk mutatni az érzéseinket. Ha szeretsz valakit, akkor sosem akarsz nélküle lenni, pedig nagyon jól tudod, hogy meg kell tudni adni az ő szabadságát is ahhoz, hogy ő is viszonozni tudja feléd a szeretetét, a szerelmét. Legyünk ezért nagylelkűek, ha a szeretetről van szó.
Hallgass meg egy dalt, és szeress ahogy csak bírsz. :)
Utolsó kommentek