Én valamiért nem szeretem, ha a közelemben hangos szóváltás zajlik, vitáznak, veszekednek. Gondolom senki sem szereti, de én különösen érzékeny vagyok ilyesmire.
Ez abból is adódhat, hogy sok éven keresztül, régebben én másokat is, no meg magamat is okoltam a betegségemért. És ebből adódott az, hogy én nem szeretek haragudni senkire. De vajon miért haragszunk meg olyan gyakran?
Ha valaki hajlamos rá, könnyen vitába keveredhet, mert elveszti az önuralmát, és egyik szó váltja a másikat meggondolás nélkül. Akivel vitába keveredünk, ugye ő sem hagyja magát, és így szó szót követ, indulatosak lehetünk, és hamar hagyja el a szánkat olyan szó vagy mondat, amit át sem gondoltunk. Talán rossz napunk volt, vagy rossz napunk van, és egyedül képtelenek vagyunk ezt feldolgozni, vagy változtatni rajta. De mi váltja ki azt, hogy megsértődünk, megharagszunk?
Volt, hogy úgy ébredtem fel, hogy az utcán hangos szóváltás folyt, és amikor elég sokáig tartott ez, én nálam is elszakadt a cérna, elkezdtem egyszeriben feszült lenni. Feszült helyzetekben a legritkábban hozunk jó döntéseket. Inkább kapjuk fel a vizet, inkább megyünk bele mi is veszekedésekbe, mert nem tudtunk jól ébredni, nem tudtuk a napunkat kellőképpen előkészíteni ahhoz, hogy vidám és boldog perceink legyenek egész nap. Már kis nézeteltérés is okozhat traumát az életünkben, én már voltam szenvedő alanya ilyesminek. Ha nem vagyunk képesek kezelni egy helyzetet, a helyzet eluralkodik rajtunk, és már benne is vagyunk a "slamasztikában" (elnézést a szóhasználatért). Már más szemszögből nézünk mindent, idő kell ahhoz, hogy le tudjunk higgadni, és elfelejtsük, mi is hozott ki a sodrunkból.
Az, hogy ki milyen gyakran haragszik meg, lehet egyéni, lehet kialakult rossz szokás, vagy esetleg örököltünk ilyen hajlamot őseinktől. Ilyenkor távol állunk az önuralomtól, semmi se szép, semmi se jó, valamiért ki akarjuk adni a dühünket, ha illik, ha nem. Türelmetlenek vagyunk, és a vége mindig egy kis gyötrelem, mert aki megharagszik valamiért, kicsit vezekelnie kell később emiatt, hiszen lehet, hogy megbánja, sőt, biztos is hogy megbánja, hogy olyan hamar dühbe gurult. Nem tudom van-e erre jó megoldás, mert valljuk be, valamiért valamikor megsértődünk, talán még akkor is, ha nemigazán szeretnénk ilyet tenni.
Tartsuk kordában a gondolatainkat, számoljunk el tízig, hátha akkor már kicsit más megvilágításba kerülnek a dolgok. Nem jó érzés haragudni, és szerintem senki sem akar igazándiból haragosdit játszani, csak néha így jön ki egy helyzet, hogy nem tudunk magunknak parancsolni. Legyél inkább türelmesebb, kedvesebb, és megértőbb önmagaddal is, és másokkal is, mert jó még abból nem született, hogy valaki megharagudott a társára.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek