Sokszor nem ismerjük ki magunkat az érzelmeink között. Persze azt tudjuk, ha vidámak vagyunk, akkor határtalan a jókedvünk, és ha szomorúak vagyunk, akkor minden rosszulesik és nem tudunk megbékélni semmivel.
Azt viszont nem tudjuk, hogy az érzelmek egyik pillanatról a másikra átcsaphatnak egymásba, egyik felváltja a másikat mégpedig olyan gyorsan, hogy alig tudjuk felfogni. Az érzelmeink azonban csak ideig-óráig tartózkodnak nálunk, valaminek a hatására átváltozhatnak pillanatról pillanatra. Olvastam valahol, hogy az érzelmeink ruhák, amelyeket egy ideig viselsz, de ezek nem "te" vagy. Amikor azt érzed, hogy túl szomorú vagy, netán depressziós vagy, ez sem tart örökké, ez is elmúlik, nem érzed állandóan depressziósnak magad a nap minden percében. Vannak átmenetek, amikor egészen másra gondolsz, amikor vidámabb dolgok foglalják le a gondolataidat, de te annyira ragaszkodsz ahhoz, hogy most aztán semmire sem vagy képes, hogy ezt nem is veszed észre. Amikor érzelmi labirintusban vagy, vagyis azt sem tudod, hogy most milyen érzések kavarognak éppen benned, gondolj arra, hogy tudod befolyásolni a saját érzelmi világodat, mégpedig sokféleképpen. Szavakkal, testtartással, légzéssel, tornával, mozgással, és még számtalan egyéb dologgal. Ha figyelsz erre, és használod is a gyakorlatban ezeket a módszereket, akkor egy stabilabb személyiséget építhetsz ki magadnak.
Ha valamelyik érzelmed játszik veled, próbál sarokba szorítani, egyszerűen engedd el, engedd szabadjára, hadd fusson amerre lát, ne is törődj vele. Lehet, nem könnyű ezt megtenni, mégis ez a járható út. Figyeld csak meg úgy távolról, milyen érzésektől szeretnél megszabadulni. Mik azok, amik gyötörnek, állandóan beléjük ütközöl, amik nem hagynak békén? Tudatosítsd magadban, hogy képes vagy arra, hogy gondolatban kizárod az elmédből, a szíved mélyéről az ártó érzéseidet. Csak azokkal törődj, amik felvidítanak, amik mosolyt csalnak az arcodra, amikkel jó barátságban vagy. Sokszor kerülhetünk érzelmi válságba, ahonnan nagyon nehéz kilábalni, de ilyenkor is arra kell hogy gondolj, minden mulandó, minden érzés megszűnik egyszer, és nemcsak az idő gyógyíthatja a sebeinket, mi magunk is tehetünk azért, hogy felszabadultak lehessünk, és öröm, vidámság, boldogság járja át a lelkünket.
Az vagy, amire az időd nagy részében gondolsz. Amire gondolsz, kivált egy érzelmet belőled, amire te mindjárt cselekvéssel próbálsz reagálni. Ha jó érzéseket tapasztalsz, jobb döntéseket hozol, ha rosszabb érzelmekkel találkozol, akkor tuti, hogy belefutsz valamilyen csapdába, amit nehéz elkerülni. Ha jó döntéseket hozol, akkor sikerélménnyel leszel gazdagabb, és ha sikerélményeid vannak, ez önbizalmat ad, és az érzelmi világod is gazdagodik, hiszen új és szép és kellemes érzelmeket fogsz átélni. A gondolataid határozzák meg a további sorsodat, az életedet. Keress ezért mindig olyan támpontokat a környezetedben, amik stabilak, és jóérzéssel vagy irántuk. Ha a gondolataidban, a szíved kis csücskében olyan érzelmek bújnak meg, mint a boldogság, a szenvedély, vagy a lelkesedés, akkor a sorsod is hasonlóképpen alakul. Nem véletlenül mondják, hogy gondolkodjunk pozitív módon, mert ha így teszünk, csak akkor tudjuk kihozni magunkból a legtöbbet, azt amire képesek vagyunk. Tereld el ezért a negatív gondolataidat jó messzire magadtól, hogy ne kerülj érzelmi labirintusba.
Küldök most neked egy jó kis dalt, hallgasd kedvedre! :)
Utolsó kommentek