Szeretem a csendet, szeretem a nyugalmat, szeretem, amikor eggyé tudok válni a természettel. Nehezen nyílunk meg a társaink felé, védjük magunkat, mint egy bástyát és nem engedjük ki magunkból a felgyülemlett sok feszültséget sokszor. Szeretem, ha olyan emberek között lehetek, akikben vakon megbízhatok, szeretem, ha megvan a bizalom, szeretem, ha felvidítanak amikor épp búnak eresztem a fejem. Szeretem, amikor csakúgy merengek messzi a távolba, nézem, hogy milyen csodás vidéken élek, és tudom, hogy mindenki szeret élni, mindenki igyekszik is úgy élni, hogy időnként elvonul, csendben van, s csak önmagára figyel. Szeretem, ha virágzik a rét, szeretem, ha időnként elveszítem a fejem, mert tudom, hogy mindig visszatalálok oda, ahova kell. Szeretem, amikor érik a cseresznye, szeretem, amikor zúg a tenger, szeretem, mikor csend lesz körülöttem. Szeretem a csendet, szeretem a nyugalmat, szeretem, amikor eggyé tudok válni a természettel. Szeretem, ha elkalandozik a figyelmem néha, szeretem, amikor hó borítja be az egész udvart, szeretem, amikor meg kell küzdeni egy feladattal. Szeretem a szerelmes filmeket, szeretek sírni rajtuk, szeretem, mikor az egész testemben érzem a hatását. Szeretem, amikor úgy gondolkodhatok, ahogy csak akarok, szeretem, ha minden gondolatomat betölti az érzelem. Szeretek várni valakire, akiről tudom, hogy ő is szeret, és szívesen van velem. Szeretem amikor lemegy a nap és szeretem, amikor felkel a nap, s szeretem, amikor ilyenkor csend vesz körül. Szeretem a csendet, szeretem a nyugalmat, szeretem, amikor eggyé tudok válni a természettel. Szeretem. :)
Pink Floyd - Wearing The Inside Out (hallgasd szívesen!) :)
Utolsó kommentek