"az élet nem mindig habos torta..."

Ha valaki azt mondaná most nekem, hogy mától makk egészséges vagyok, nincsen semmilyen betegségem, és ez így is marad, lehet, mosolyognék egyet, hiszen ez egy varázslattal lenne egyenértékű. Sajnos, mindig vannak amik visszavetnek, viszont azért azt az ígéretet, hogy nem panaszkodom ezután, ezt…

Mennyi dolog van, ami evidens, ami természetes, ami magától értetődő! Már csak az, ha arra gondolsz, nem élnél tiszta környezetben, ha nem takarítanál rendszeresen, ha nem pakolnál el magad után este. Nagyon természetesnek vesszük ezt, mégis, sokszor elmulasztunk olyasmit, amit pedig illene…

Sokszor el kell válnunk attól, akit igazán szeretünk, és kénytelenek vagyunk nélküle élni egy kis ideig. Amikor újra találkozunk, szinte a mennyországban érezzük magunkat, az örömünk határtalan. 

Tudom én, hogy lehetetlent kérek, de hátha mégis meg tudnánk valósítani azt, hogy ha csak egy-két pillanatra is, de leálljunk, lelassítsunk, ne sürgessük az idő múlását, rohan az magától is!

Még gondolom, javában alszol, és olyan csodás álmod van, hogy nincs is kedved még reggel sem felébredni majd. Nem tudom, hogy az álmok befolyással vannak-e az életünkre, de élmény olyan édes álmot látni, amikor teljesen el vagyunk varázsolva.

Ha észrevetted, a bensődben lakik egy kis türelmes tündér, aki mindig óva int minden bajtól, és lakozik a bensődben egy kis izgága kismanó, aki minden egyes percedet be szeretné osztani, el szeretne számoltatni, sürget, hogy ne várj holnapig semmivel, aki sokkal, de sokkal türelmetlenebb befolyással…