A nagy kivizsgálásom kritikus pontjain már túl vagyok. Nem is hinnéd milyen nagy szabadságot ad ez az embernek. Nem kell már azon gondolkodni, mi is lesz az eredmény, mit csináljak még jobban, hogy jobb eredmény szülessen. Úgyhogy olyan boldog vagyok, hogy örömömben akár táncra is perdülnék! :) Remélem, hogy te sem hagytad el a jókedvedet mára sem, és te is boldogan nézel a szép hétvégénk elé! :)
Rengeteg jegyzetem van már magamról, éppen böngésztem közöttük, amikor ráleltem egy furcsa mondatra. A kérdés az volt, hogy - Mi az, amit NEM akarsz többé? -, és a sok válasz között ott találtam ezt az ominózus mondatot, ami így szól (nem is mondat, inkább csak szóösszetétel), szóval az szerepelt a sok indok között, hogy: - "nem szeretnék indokolatlan bántást érzelmileg". - Nos, most erre próbálok választ találni, hogy ezt vajon miért is írtam így le?
Amit a szívedben őrzöl, azok a kincseid, és sose felejtsd el, hogy ezek a kincsek csakis a tiéid, nincs senki, aki elvehetné tőled ezeket a dédelgetett kincseidet, És semmi másnak sincsen semmilyen hatalma ezek felett a drága kincseid felett. Sohase gondold azt, hogy magányos vagy, vagy valami nem stimmel az életedben. Még ha nem is mindig van úgy, ahogy azt te szeretnéd, figyeld mindig a jóságos szívedet, mert itt mindig megtalálod azt a választ a kérdésedre, amire úgy vágysz.
Egy honlapon olvastam a következő mondatot:- "Mindenben kell találnunk valamit, aminek örülni tudunk, mert örömök nélkül nem lehet élni ebben a zavaros világban." -, és elgondolkodtam ezen a mondaton. Milyen sokszor vagyunk bosszúsak, haragosak, milyen sokszor hajlunk veszekedésre, és milyen sokszor szállunk vitákba, ahelyett, hogy egy kicsit is elgondolkodnánk ehhez hasonló mondatokon. Mert tényleg csakis tőlünk függ, hogyan is viszonyulunk egy helyzethez, egy mondathoz vagy egy szóhoz.
És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod,
hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még
kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás
közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része,
aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős
lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud.
Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig.
Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom,
hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább
rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne
mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy,
könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
Danielle Steel
---
(az idézet a citatum.hu oldalról való.)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Szép vasárnap van megint. Szeretem a vasárnapokat, mindig hozzáadnak valami szépet a napomhoz. Ilyenkor mindig a Jóistenre gondolok, mert olyan sokat segít mindig, hogy egyre jobban és jobban legyek, hogy illendő ezt megköszönnöm neki. Hálás is vagyok nagyon! :)
Van valahol egy könyvem, ebben szerepelt egy gyakorlat, amiben le kellett írni, hogy milyennek találom magamat. Én azt a címet adtam ennek a gyakorlatnak, hogy = Milyen vagy lelkem? - és meg kellett határozni, milyennek is találom magam. Sok minden jut ilyenkor az eszünkbe, én sem folytattam tovább ezt a könyvet, csak most leírom, hogyan is képzeld el ezt a gyakorlatot.
Fantasztikus! Újra hétvége van, miénk a világ, és bármihez is van kedvünk most, a lehetőség az már adott. Szabadok vagyunk ilyenkor, mint a madár, nem kérdezi senki, hogy meddig dolgozunk és mikor érünk már végre rá? Időnk, mint a tenger, és minden pillanat szépsége csakis ránk vár. Az élmények mind ránk várnak, a mi dolgunk csak annyi, hogy élvezzük is ki ezeket a szép perceinket.
Vajon mit érzünk, amikor a szeretünk? Melegséget a szívünk körül, gyengédséget, odaadást, és még sok minden mást is. Sokszor elérzékenyülünk, megadjuk magunkat az érzéseinknek, és könnycseppek jelennek meg a szemünkben, és nem is akarjuk ezt titkolni, hiszen őszinte tiszta érzések ezek.
Azt hisszük sokszor, hogy semmire sincsen időnk, pedig tulajdonképpen mi osztjuk be az időnket nap mint nap, még akkor is, ha időre kell menni például egy tárgyalásra. De lehet bármi, amit csinálnunk kell vagy amit csinálni szeretnénk, mi döntjük el, hogy mi élvez elsőbbséget és mit szorítunk magunk mögé.
Utolsó kommentek