"az élet nem mindig habos torta..."

Azt hiszem, senki sem bírná ki sokáig, ha egy lakatlan szigeten kellene tengődnie, minden segítség nélkül. Szerencsére nem vagyunk ilyen helyzetben, mégis, én úgy veszem észre, hogy nagyon hiányzik az életünkből a beszélgetés, hiányoznak a kapcsolatok, szinte csak magunknak élünk, kizárva mindent a közelünkből. Ez szerintem az időhiánynak tudható be, sokszor még hétvégén is robotolunk, ha erre van lehetőségünk.

Gondolkodtam. Gondolkodom, és minél többet gondolkodom, annál inkább valószínűsíthető, hogy nagyon igaz a megállapítás, hogy mindennek oka van, minden mindennel összefügg, és az okokat mindig ki lehet deríteni. Nagyon sokat köszönhetek én a pszichiátriának, annak, hogy kontrollokra kell járnom, mert enélkül az én tudásom sem lenne most ilyen, mint amilyen. Nem mintha nagyon okos lennék, nem erre célzok, hanem arra, hogy mit tanultam ezalatt az elmúlt negyven év alatt.

Én minden nehéz pillanatom után elhatározom, hogy ezután csakis kedvesen szólok mindenkihez, bármi is történik. Mégsem sikerül ezt a tervemet jól kivitelezni, és ennek mindig utánajárok, hogy ez miért is van így. Ha kedves tudsz lenni olyankor is, amikor a szívedben fájdalmat érzel, amikor nehéz a szíved, rengeteg energiát spórolsz meg, ami a fájdalmas érzésekre ment volna, és még pluszban nyugodt is tudsz ilyenkor maradni, és ez az, amire törekednünk kell.

Ha olvasod a blogot, biztosan észreveszed azokat a változásokat, amin én ugye keresztülmegyek minden egyes nap. Nem tudom egyáltalán eltitkolni, persze nem is akarom, hogy mikor milyen hangulatban vagyok, sőt, szoktam írni is a hangulatváltozásaimról. Ezt is a betegségem hozta magával, hogy ennyire változik a hangulatom, de remélem, hogy a blogban inkább a jó oldala jön ennek vissza, mint a kedvetlen. Mert sokszor voltam kedvetlen is életem során, de igyekeztem mindig akkor írni, amikor jó volt körülöttem minden.

Van idő, mikor változáson megyünk keresztül. Én is most ilyesmit érzek magamban, magamon, ami tulajdonképpen csak majd később látszik, hogy jó volt-e vagy sem. Most én úgy érzem, hogy jó irányban változom, mert az utóbbi időt egy kicsit el kell hagynom, sokszor éreztem labilisan magam, ezért indolokolt is a változás egy kicsit. Olykor nem kerülhetjük el a változást, akármennyire nem szeretnénk ebben részt venni, muszáj lépést tartanunk a világgal és a fejlődéssel mindenképpen. Nem mindig vesszük azonban észre, hogy jó volna változtatnunk az életünkön, hiszen nem jó irányba tartunk. Van, amikor saját magunk rájövünk erre, de van, hogy mások figyelmeztetnek erre minket.