Sokkal többre vagyunk képesek, mint azt elsőre gondolnánk magunkról. Azt hisszük, hogy az életünk néha be van skatulyázva, csak egy szinten mozgunk. Ha ki szeretnénk törni a régi rossz beidegződéseinkből, ha el szeretnénk hagyni a régi rossz szokásainkat, változtatnunk kell. Meg kell tudnunk változni, mert ha nem tesszük, minden marad a régiben, és mi meg csak elégedetlenebbek leszünk napról napra.
Nincs is szebb érzés, mint mikor mindennel meg vagyunk elégedve, boldogok vagyunk és tudunk örülni az élet apró szépségeinek. Nem szabad engedni, hogy bármi beárnyékolja ezt a felszabadult érzést. Olyan könnyen tudunk néha elkedvetlenedni, pedig lehet, hogy különösebb okunk sincs rá.
Ismét közeledünk az éjszakához, aki korán megy holnap dolgozni, talán már le is pihent. Átadta magát a rejtélyes birodalomnak, az álmok birodalmának. Könnyű dolgunk van, ha egészségesen kifáradtunk ma, az álmunk is olyan mély lesz, hogy még egy ágyúszó sem tudna felébreszteni minket ilyenkor.
Sikerült 4 óra előtt felébrednem, ki is ment a szememből az álom, amit cseppet sem bánok, mert szeretek írni neked, bár tudom, hogy csak később fogod ezt a bejegyzést olvasni. Nyár van, meleg van, nem is várhatunk ilyenkor mást.
Vágyakozunk valamire, mégis lehet, hogy nem tesszük meg érte azt, ami kell ahhoz, hogy meg is valósulhasson. Túl lusták vagyunk, vagy nem hisszük el, hogy megvalósulhatnának az álmaink. Pedig éppenséggel lehet, hogy olyan közel járunk hozzájuk, hogy szinte már csak egy lépésre vagyunk tőlük.
Amikor nem találjuk a helyünket, igencsak el kéne gondolkoznunk azon, hogy mi is okozza mindezt. Tesszük amit kell tennünk, de ez nem az igazi, valahol valami hibádzik. Ez már egy figyelmeztető jel, hogy kicsit gondolkozzunk el a napunkon, az elmúlt időszakunkon.
Na, jól belefutottam az éjszakába megint. Remélem, hogy te jót alszol, és kipihenten várod a holnapot. Csodás dolgok várnak rád, és lehet, hogy véletlenül egy olyan napra ébredsz, amire talán még álmodban sem számítottál.
Van, amikor hatalmas dolog elé állít a jó sorsunk. De lehet, hogy épp mi választjuk a nehezebb utat. Mindkét esetben jól összeszedettnek kell lennünk, hogy mi kerüljünk ki győztesen végül. A fenti idézet (Paul Hauck) is csupán annyit szeretne közölni velünk, hogy lépésenként haladjunk a kitűzött célunk felé.
Csalós, ravasz kérdés. Először is biztos, hogy helyre kell hozni az életedet? Ha igen, akkor pedig azt hiszem, mindenki saját maga dönti el, hogyan is teszi ezt. Azért nem árt mégis foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Én az érzelmek hatása alatt cselekszem szinte mindig. Most kezdek csak rájönni, hogy ez nem biztos, hogy olyan nagy hátrány a számomra. Eddig mindig úgy voltam vele, hogy amit érzek, az rossz, mert sokszor tévútra visz. Lehet, hogy ez is igaz, sőt, biztosan, de az éremnek mindig két oldala van és csak most kezdek rájönni arra, hogy az érzelmeimet tudom a magam hasznára is fordítani.
Utolsó kommentek