Voltál már úgy, hogy magára kellett hogy hagyjál valakit, akit pedig úgy szerettél? Nem önszántadból tetted ezt, az élet rákényszerített. Ilyenkor majd megszakad a szíved, másra sem tudsz gondolni, csak rá, és érzed, hogy semmi sem tudja már kitörölni a szeretetét a szíved mélyéről, mert ez már a te részed. Tőle kaptad és megőrzöd most már ezt a szép érzést a szívedben.
Mitől érzed boldognak magadat? Mi az, ami örömet okoz neked? Mi inspirál téged, és mi az, amitől egyből jobb kedved lesz? Ha ezekre a kérdésekre tudsz válaszolni, máris közelebb kerülsz a saját boldogságodhoz. Mitől érzed valóban boldognak magadat? Mi az, ami valóban örömet okoz neked? -, néha nem is olyan egyszerű válaszolni ezekre az egyszerű kérdésekre, de azért próbálkozz meg vele, mert önmagad megismeréséhez kerülsz közelebb vele. De hogy jön ezekhez a kérdésekhez a címbéli mondat, az önfegyelem ereje?
Nincs is nagyobb öröm annál, mint amikor látod és érzed, hogy a helyes ösvényen jársz. Van, amikor azt sem tudod hol áll a fejed és így nem is tudsz jó döntést hozni arról, hogy merre is vedd az irányt az utadon. De a szívedben mindig megbízhatsz, megmutatja neked, hogy hol a helyed, mit csinálj, merre menjél és látni is fogod már az út végét is, amikor is eléred a célodat.
Megint csak éjfél körül kezdek bele egy bejegyzésbe, de nem baj, így alakult, és a fontos mindig az, hogy jegyezd le te is magadnak a legfontosabb gondolataidat. Már sokszor javasoltam, hogy lásd meg a szépet, a szépséget magad körül, azokat a pillanatokat, amik tényleg csak egyszer jönnek eléd, mert nincs más választásod, észre kell tudnod venni a csodát magad körül, hogy boldogan élhesd az életedet ezután.
Éreztem én, hogy nem fogok ráérni holnap, pedig holnap lesz a nagy nap, amikor is tíz éves lesz a blog! :) Örüljünk együtt ennek, örülj velem te is, és ha van kedved és energiád, kezdd el olvasni az elejétől a végéig ezt a kis blogot! :) Persze hogy csak viccelek, mert kinek van erre külön energiája? Még nekem sem, aki mindezt összehozta a tíz év alatt.
Van, amit el kell tudnunk engedni az életünkből, bármennyire is szeretnénk ragaszkodni hozzá. Sajnos, van az a helyzet, amikor belátóbbá kell válnunk, és akármennyire is nem esik jól, engednünk kell, meg kell adni magunkat, hogy úgy folytatódjon az életünk, ahogyan kell. Nagyon fájdalmas ez az elengedési folyamat, lehet, nem is sikerül ezt teljes mértékben megvalósítanunk, de amikor belátjuk, hogy csak ez az egy megoldás létezik, akkor meg kell tennünk.
A címbéli mondatot nem én fedeztem fel, de nagyon egyet tudok érteni vele. Eddigi életemben sokszor voltam boldogtalan. Nem volt akkor erőm kutatni azután, hogy vajon miért is. De tényleg! Mi lehet a boldogtalanságunk oka? Betegség? Nem jó közérzet? Rossz volt a napunk? vagy Valami egészen más dolog okozza ezt az érzést? Ha mindennek oka van, akkor a boldogtalanságunknak is van valamilyen oka. De mi lehet ez? Mindig másért vagyunk boldogtalanok vagy egyszerűen csak a kedvünk megy el, és nem tudjuk visszavarázsolni az elvesztett jókedvünket?
Hát, szó se róla, nem szeretek fogorvoshoz járni, de muszáj. Mindig a legvégsőkig halogatom a dolgot, ezért csakis önmagamnak köszönhetem, ha nem idejében látogatom meg a fogorvost. Amikor döntünk valamiben, tudnunk kell, hogy ez most mivel jár. Sőt! Egyből észrevesszük, hogy igen!, jobb lett volna meghozni ezt a döntésünket már sokkal, de sokkal hamarabb, és akkor kevesebb fájdalommal is járna, mert még időben lépünk, akkor, amikor tényleg itt van annak az ideje.
Wass Albert: Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündérhajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz...s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
---
Remélem, hogy te jobban érted az angol nyelvet, mint én, bár én is angol tagozatra jártam a suliban, de mégsem sikerült úgy istenigazából elsajátítani az angol nyelvet. Mégis imádom, mert épp ezért is tanultam sokat. Mindig is szerettem tanulni, jó tanuló is voltam, de a folytatást már kettétörte a betegségem, ezért másképp kellett élni az életemet. Mindig is lesznek sorsfordító események az életünkben, és nekünk alkalmazkodni kell tudnunk ezekhez a pillanatokhoz.
Utolsó kommentek