"az élet nem mindig habos torta..."

Én, amikor bánatosan ébredek, kíváncsian nézek magamra, vajon mitől van ez? Elkezdek morfondírozni, mi okozhatja ezt a fajta hangulatomat már korán reggel, és addig nem hagyok békét magamnak, amíg ezt ki nem derítem. Nem mindig sikerül ezt kideríteni, de a jó benne az, hogy ebből kifolyólag már reggel törekszem arra, hogy jól érezzem magam a bőrömben. És mostanában ez mindig sikerül is, hogy jókedvet varázsoljak az arcomra.

Hát, nem jó kilátások vannak mifelénk, ha az időjárást nézem, pedig felmelegedést ígértek, remélem azért nem lesz túl durva a helyzet a napokban. A jelszó ezután is csak az lehet, hogy: - Fő a jókedv és a vidámság! :) Te se add ennél lejjebb, mert búskomoran semmit sem jó csinálni. Jókedv és vidám hangulat nélkül semmibe nem jó belekezdeni. És a végeredmény is ezt igazolja majd.

Veled is előfordult már, hogy olvastál egy könyvet, mondjuk egy ezoterikus könyvet, de lehet másmilyen könyv is, és egyszerre csak azt vetted észre, hogy egyszerűen átugrasz bizonyos részeket, kihagysz az olvasásból szövegrészeket, vagy több oldalnyi szöveget, mert vagy nem érdekel téged az a téma, vagy unalmasnak tartod vagy egyszerűen csak hamar a könyv végére akarsz jutni? Mi történik ilyenkor?

Most neméppen  a vidámságról meg a jókedvről lesz szó, hanem inkább a szorongásról, és egy könyvről, amit ebben a témában ajánlok neked. A cél ugye mindig is az, hogy jó legyen a közérzetünk, és boldognak érezzük mindig magunkat. Csak néha eltörik a mécses és azt sem tudjuk miért vagy olyan gondolatok cikáznak a fejünkben, amikre egyáltalán nem is vagyunk kíváncsiak, mégis pörög az agyunk, gondolkodunk és gondolkodunk és gondolkodunk. Jár az agyunk, mintha fel lenne húzva, és nem akaródzik ezt neki abbahagynia. 

Remélem, fantasztikusan érzed magad, és csak jó dolgok történnek veled! :), hétfő van, sokan nem szeretik, mégis ez a hét kezdőnapja, gondoljunk hát rá sok szeretettel. Nem is szabadna egyik napunkat sem elkülöníteni a többitől, mindegyiknek ugyanolyan esélye van az életünkben, és ugyanúgy illik is szeretni őket, egyformán, mintha testvérek volnának, hiszen tulajdonképpen tényleg egyik napunk a kistestvére a másik napunknak.

Sokszor rémísztő, mennyire nem jut időnk egymásra. Megy a napi robot hétközben, de talán még hétvégén is tart ez. Nem jut időnk egymásra, nem fordítunk elég időt a kapcsolatainkra. Ezt én nagyon érzem, mert számomra mindig is kritikus pont volt az emberekkel való viszonyom. Az idő viszont változik, így én is más lettem, és a bezártságból egyre inkább érzem, hogy ki kell nyílnom az emberek felé, különben nagyon beszűkülök minden téren.

Nem kívánok lehetetlent, amikor arra gondolok, amit fent a címben írtam. Minden nap érezhetjük magunkat kirobbanó formában, és szerintem ehhez nem is kell elvándorolnunk a Csendes óceán partjára, de még Hawaiira sem. Tulajdonképpen nem túl bonyolult jó formába hozni magunkat, csak éppen egy kis igyekezet szükséges hozzá és máris örülhetünk a pillanatok szépségének. :)

Észrevetted te is, hogy időről időre, szinte azt mondhatnánk, hogy nap mint nap megtörténnek velünk ugyanazok a dolgok vagy nagyon hasonló dolgok? Belefutunk ugyanolyan helyzetekbe, szinte ismétlődnek egyes dolgok egymás után velünk. És ráadásul, van, hogy ugyanazokkal a személyekkel éljük át ugyanazokat a helyzeteket. Kimondunk mondatokat, és később vesszük észre, hogy ezeket a mondatokat már mondtuk, és pont ugyanolyan szituációban, mint most. Mi a csuda történik ilyenkor?

Van, mikor kénytelenek vagyunk mást csinálni, mint amit szeretnénk, mint ami a szívünk vágya. Sőt, nagyon sokszor van az, hogy kénytelenek vagyunk mást tenni, mint amit szeretnénk. Az ember élete teli van kihívásokkal, megoldandó feladatokkal, meg néha problémákkal is. Nagyon szerencsés az a valaki, aki valóban úgy éli az életét, ahogy az neki tetszik.