"az élet nem mindig habos torta..."

Ha azt szeretnéd, hogy úgy szeressenek, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek, te is szeress úgy, ahogy mások szeretnék, hogy szeressék őket. Szereteteddel mindent ki tudsz fejezni a társad felé. Ha a szívedben szeretet van, ha a szíved teli van jólelkűséggel, jósággal, ha a szívedben őrzöd mindazt a sok szép érzést, amit csak kaptál másoktól, akkor van bőven miből szétosztanod neked is a benned rejlő sok szeretetedet.

Jól felébredtem éjfélkor, és úgy is maradtam. :) Miről is lehetne ezért ilyenkor írni, mint az alvás fontosságáról. Túl korán mentem aludni, ezért tartok most itt, nem jó a túlzott alvás sem, de azért kis idő múlva lepihenek majd, hogy nyugodt napom legyen majd. Aludni jó, aludni mindig is kell és nem jó kibillenni ebből a ritmusból. Sokat veszíthetünk, ha nem vesszük figyelembe a napi ritmusunkat. Remélem, hogyha te is ébren vagy, legalább nem vagy túl fáradt, mert már két óra is elmúlt.

Természetesen most az Életmódváltással kapcsolatban ajánlok neked valakit, akit nekem is ajánlottak, és nem véletlenül ajánlom én sem őt. Az életmódváltás egy kacifántos dolog tud lenni, ha egyszerre akar az ember mindent. Nem lehet! Nem lehet egyszerre mindenen változtatni! Képtelenség! Nemcsak azért mondom ezt, mert nekem sem sikerül egyszerre mindent megvalósítani, hanem mert fizikai képtelenség is. Meg lelki okai is vannak és nem fér bele egy napba, de még egy hónapba vagy fél évbe sem minden. Szép alaposan, módszeresen lehet csak megközelíteni az életmódváltást magát.

Olvastad ugye az előző bejegyzést? Hát, ebből kifolyólag kezd már megváltozni az életem. Már kezdek mást csinálni, mint amit szoktam, más szemmel nézem a dolgokat, és ahogy az lenni szokott, minden kezdet nehéz. Nehéz egyelőre úgy tenni, mint aki mindenre képes. Én meg főleg nem vagyok egyszerű eset, de ahogy írtam is, más szemszögből kell most már hozzáállni az életemhez. Jönnek ugye a "nemakaródzik" ezt meg azt megcsinálni hozzáállások, de amit ígértem magamnak, azt igyekszem tartani.

Nem mindennapi dolog történt a minap az életemben! Az úgy volt, hogy volt mára egy nagyon-nagyon fontos álmom, kívánságom. De csak mára és egy bizonyos időintervallumon belül. Eldöntöttem, hogyha ez az álmom teljesül (aminek nagyon kevés volt a valószínűsége), akkor ezután mindent bevállalok az életemben, az utam során. Ez tőlem egy olyan nagyfokú ígéret, ami nem mindennapos, hiszen tudom magamról, hogy képtelen voltam eddig is bármit nagy síkon betartani.

Valamelyik könyvemben olvastam ezt a következő mondatot: - "Az élet túl rövid ahhoz, hogy nap mint nap olyan munkát végezzünk, amit nem szeretünk igazán." -, és ez a mondat kicsit el is gondolkodtatott engem. Vajon rá vagyunk-e kényszerülve néha, hogy olyan munkát végezzünk el, amihez egyáltalán nincsen kedvünk? Mi okozza azt, hogy kénytelenek vagyunk olykor-olykor megtenni azt, amihez semmi kedvünk nincsen?