"az élet nem mindig habos torta..."

Ha csalódik az ember, akkor általában oltári nagyot csalódik hirtelen. A lelke zuhan egy nagyot, a lelkivilága romokban hever, és az érzés, amit ilyenkor érez, az semmihez sem hasonlítható, mert annyira letaglóz ilyenkor valami, hogy azt sem tudod mihez kezdjél magaddal. A szíved összeroppan, és tehetetlen vagy, nem tudod mire vélni a csalódásod okát. Kérdéseket próbálsz feltenni magadnak, hogy ez akkor most miért is pont veled történt meg, és mi az, ami most meg tudna egy kicsit nyugtatni. 

Van az a helyzet, amivel nemigen tudsz mit kezdeni, hiszen rajtad kívülálló okok miatt érzel hiányt vagy veszteséget. Ilyenkor belátással kell tudnod lenni, és olyan is lehet, hogy sok időt igényel ezeknek a hiányoknak vagy veszteségeknek a feldolgozása. Én most pont belecsöppentem hasonlóba, és türelmesnek kell lennem, plusz még új lehetőségek után is kell néznem, hogy hátha tudok egy új álláspontot kialakítani, ami segíti az előrehaladásomat.

Képzeld el, gondolj bele abba, hogy egyszer csak befészkeli a tudatodba magát egy kósza gondolat vagy egy kósza érzés. Annyira idegesítő lesz ez egy idő után, hogy azt hiszed, nem tudsz vele mit kezdeni, kénytelen vagy tűrni és várni, hogy magától elmúljon. Most nem olyan betegesen rossz gondolatra gondolok, amit tényleg nem tudsz féken tartani, hanem olyanra, ami időnként meglep téged a jelenlétével. Mihez kezdesz? Tudod-e, mit fogsz csinálni a következő percben? Hogyan hessegeted el magadtól ezt a rossz beidegződést? Néha előfordulhat ilyen, még ha elég kevés is az esélye.

Az érzelmeid, a gondolataid, az álmaid, a vágyaid, netán a félelmeid is úgy hatnak rád és ezzel egyetemben az univerzumra is, hogy nem mindegy, mikor milyen érzések, gondolatok lakoznak benned, mert ezzel ugye valóságot teremtesz önmagad körül. Megjelenhetnek az életedben olyan erők, amik befolyással lesznek a jelenedre és ezzel együtt a jövődre is. De akármilyen ügyesen is próbálunk gondolkodni, mindig lesznek visszahúzóerők, amiket semlegesítenünk kell. Ez olykor elég nehéz feladatot ró ránk.

Igen! Talán fel is tehetnéd a kérdést önmagadnak, hogyan is közelíts saját magadhoz, az érzéseidhez, a gondolataidhoz, az álmaidhoz? Mert ha elfogadod a címbéli kijelentést, miszerint te teremted meg saját valóságodat, akkor azt hiszem, hogy a képzeletedben a határ csakis a csillagos ég lehet. Annyi mindent tudsz tenni önmagadért, hogy még összeszámolni sem fogod tudni hirtelen. De ez így jó, és így szép és így helyes!

Remélem, hogy megvan még a reggeli jókedved, ami azért fontos, mert még nincsen vége a napnak! Amikor ébredezünk reggelente, kicsit még álmosak vagyunk, én is csak remélni tudom, hogy nem szundigombra ébredsz, hanem vagy a szép napsugár süt be a szobádba vagy sikerül önmagadtól jól kipihenten ébredni. Van, hogy én is beállítom a telefonomat, hogy ébresszen fel, de a vége tényleg az, hogy fogom magam és kinyomom a szundit, s alszok tovább, míg tehetem. De ilyenkor szokott az előfordulni, hogy később ébredek fel, mint kellene, úgyhogy én csak annak vagyok a híve, hogy saját magunktól próbáljunk lelket önteni önmagunkba, ha este nagyon fáradtan tértünk nyugovóra.