"az élet nem mindig habos torta..."

Te is mindig csinálsz valamit? Teszel-veszel, ügyködsz, és szörnyen elfoglalt vagy? Valljuk be, szeretünk tevékenykedni. Mindig csinálunk valamit, mindig van, ami lefoglalja a kis agyunkat. Lehet, azért is csináljuk ezt, hogy ne kelljen szembenézni saját magunkkal, a gondolatainkkal, a saját belső világunkkal. Inkább lefoglaljuk magunkat, mert így elkerülhetjük a szembenézést a hibáinkkal.

Tiszta tudattal bármire képesek vagyunk. Semmi sem állhat az utunkba. Tudunk gondolkodni, beszélni, cselekedni, tervezni, játszani. Vajon hol van a tudatunk? A fejünkben? És a fejünkben hol? Az agyunkban? Merrefelé keressük? Ha elveszítjük a tudatunkat, minden elvész. Minden elvész egy röpke pillanat alatt. Hogyan lehet ilyenkor visszaszerezni az elvesztett gondolatainkat?

Régebben nagyon bizalmatlan voltam az emberekkel, senki sem érdekelt, egyszerűen elhárítottam magam mellől mindenkit, senki nem volt, akiben meg tudtam volna százszázalékig bízni. Faramuci betegségem van, máig nem tudtam megbarátkozni vele, és nem direkt, hanem egyszerűen ilyen a hozzáállásom.

Mindig jó, ha tiszta lappal tudjuk kezdeni egy-egy napunkat, ezért kell a folyamatos kontroll, az esti értékelő, a folyamatos önvizsgálat. Nem mindig vesszük észre, hogy változásra van szükségünk, bár a jelek elég nyilvánvalóak szoktak általában lenni. Ha úgy érzed, nem vagy jó passzban, nyiss egy új fejezetet az életedben!

"Az ember nem más, mint amit egész nap gondolt". (Ralph Waldo Emerson) - Lassan beesteledik. Nos, hogy érint téged a fenti idézet? Úgy történt-e minden ma, ahogy azt elképzelted még reggel? A gondolataid határozzák meg az érzéseidet. Gondolj ezért nagyszerű dolgokra, és az életed mindig csodás lesz!

Egészen jól megy most ez az életmódváltásom, amibe egy héttel ezelőtt kezdtem bele. Az utolsó próbálkozásom ez, ha nem sikerül, nem kényszerítem magam tovább, mert már sokadszorra kezdtem bele, és mindig kudarcot vallottam. De most egyelőre minden megy, mint a karikacsapás. Jó kedvem van, jól érzem magam, és van kedvem tervezgetni tovább. Másfél évet adtam erre a próbálkozásra, és mindent beleadok, ami csak tőlem telik.

Nem kevesebbet kérek tőled, mint ami a fenti címben is szerepel, és ehhez csupáncsak annyi kell, hogy jól éld az életedet, mert akkor mindent megkapsz, ami csak szíved vágya. Sokszor eltévedünk az élet útvesztőjében, keressük az utunkat, keressük azokat az embereket, akik boldoggá tudnak minket tenni. Az életünk mindig felkínálja az esélyeket, a lehetőségeket, minden áldott nap. Ha jól figyelünk, észre tudjuk venni ezeket a jeleket.

Hogyan juthatok el a célomig? Apró kicsi lépésekkel (bontsd részeire a hozzá vezető utat, majd valósítsd meg!) - boncolgatom a OneNote-ba írt jegyzeteimet, rengeteg minden van benne, és mivel is kezdhetném a változást, mint a napirendemmel. Ez mától érvényes, és igencsak átalakítja az életritmusomat, hiszen drasztikusan lecsökkentettem az interneten tölthető időmet, így valószínűleg írni is csak este 23 óráig fogok.

"Nagyon kevés kell a boldog élethez; mindez benned van, abban, ahogy gondolkodsz." /Marcus Aurelius/ Ez a szép idézet minden napra való, érdemes megjegyezned. És amilyen igazság lakozik ebben a pár szóban, olyan jó eszerint is élni, figyelni mindig arra, hogyan is gondolkodunk. Van egy másik mondat, ami hasonlatos ehhez: - "A boldogság egy döntés, amelyet minden reggel meghozhatsz."