Érzelmileg mindig is labilis voltam, és amikor valamilyen trauma ért, valamilyen tragédia történt, egyből a padlóra kerültem lelkileg. Innen feltápászkodni bizony keserves munka volt, és ez mindig megtörténik velem, ez a folyamat, ha lelkileg összetörök. Minden érzés, amit ilyenkor el kell viselnem, fájdalmas, és bezár egy kalitkába, ahonnan nehéz kiszabadulnom.
A kudarcok elviselése soha nem könnyű. Amikor teljesen kikészülsz valamitől, amibe óriási energiát fektettél, és a végén nem sikerült létrehoznod belőle semmit, azt kudarcként fogod fel. Az, hogy valami nem sikerült, nem azt jelenti, hogy te magad nem vagy sikeres vagy értékes. Azt hiszem, hogy itt szúrjuk el ezt a legtöbben, mert nem értékeljük kellőképpen önmagunkat.
Azt hiszem, már jön is az első kérdés, hogy : - mi az hogy rugalmas gondolkodás?! -, amire jó ha megkeressük a megfelelő választ. Szerintem a rugalmas gondolkodás azt jelenti, hogy a cselekedeteid mind azt bizonyítják, hogy megfelelően irányítod az életedet, okosan gondolkodsz a világ eseményeiről, nyitott vagy a világra, az új ötletekre, és hajlandó vagy alkalmazkodni bizonyos változó helyzetekhez. Hogyan váljunk ilyenné, hogyan érhetnénk el, hogy rugalmasan gondolkozhassunk? Van-e titok? és Ha van, akkor mi lehet az?
Amikor az ember lánya egészséges, és valamilyen módon megbetegszik valamiért, akkor még eszébe sem jut, hogy pár nappal tovább is tarthat a betegsége. Én is bíztam az immunrendszeremben mindig, és jól is szuperált, tette a dolgát úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mindig kihúzott a csávából, nem engedte, hogy sokáig beteg legyek.
Kicsit változtatnék a címen, és úgy írnám, hogy - az számít, amit most (jelen pillanatban) teszel meg. - Sok mindenre gondolunk egy nap, ezernyi gondolat cikázik át az agyunkon, néha kavarognak is ezek a gondolatok, rendet tenni közöttük csakis te vagy képes. Az, hogy melyik gondolatod valósul meg, szintén tőled függ, attól, hogy mire vagy képes és mit vagy hajlandó megtenni ebben a pillanatban.
Hogy a csudába lehet ezt kideríteni? Minden nap, szinte minden percben találkozhatunk emberekkel, akik először idegenek nekünk, csak ha szóba elegyedünk velük, akkor derül ki, hogy kinek milyen a természete. Én, bevallom, nem vagyok jó emberismerő, sokszor derült már ki, hogy tévesen ítéltem meg egy társunk jellemét, vagy azt, hogy per pillanat igazat mond-e vagy sem.
"Készíts képeket, nevess sokat, és szeress úgy, mintha soha nem fájna semmi sem, mert minden hatvan másodperccel, amit szomorúsággal töltesz, egypercnyi boldogságot veszítesz el, amit sosem kapsz már vissza!" (Andy Biersack)
Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor már nem bírjuk cérnával, minden idegszálunkkal csak a pihenésre vágyunk, mégis akadnak még tennivalók számunkra, amik nem tűrnek halasztást. Ilyenkor lehet, hogy bedobjuk a törülközőt sokszor, mondván, megvár holnap is a dolog, nem foglalkozom vele ma már többet.
Azt olvastam, hogy minden második embernek van valamilyen függősége. Milyen függőségekre gondolok itt? Nézzünk csak engem, aki 18 éves koromig nem dohányoztam, mégis, amikor leérettségiztem, az volt az első dolgom, hogy kipróbáljam. A gimiben a többiek többsége már jóval előtte rászokott a cigire, én nem, pedig alkalom ugye lett volna bőven rá.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor meg kell hogy valljam, nem mindig lehetett szóra bírni engem, aminek a hátulütője az, hogy mások nem értik, mi a szándékod, mit szeretnél, mire van szükséged, meg egyáltalán mi a csudáért nem szólalsz meg. A betegségem magával hozta azt, hogy nem tudtam megnyílni az emberek előtt, ezért jól bezártam magam a négy fal közé. Azóta már változott a helyzet, sokkal nyíltabb vagyok, lehet, sokszor nyíltabb, mint kellene.
Utolsó kommentek