"az élet nem mindig habos torta..."

Az élet sokszor nem viccel. Mostanában egyre többször gondolok vissza a régebbi életemre, arra, ami még a betegségem előtt volt. Visszaemlékszem a gyermekkoromra, a diákéveimre, a fiatal felnőtt éveimre, és arra is, hogyan idősödőm szépen lassan. Észre kellett, hogy vegyem azokat a pillanatokat, amik sorsfordítók voltak az életemben. Egy-egy apró kis mozzanat megváltoztatja az életünket még akkor is, ha ezt akkor még nemigen vesszük észre.

Ha egyet kérhetnék most a Jóistentől, csakis azt kérném, hogy az ő áldása kísérhessen mindenkit az útján. Ez az áldás elég lenne arra, hogy szépen és jól végig élhesse mindenki az életét. Nem kellene külön ígérgetnünk, hogy igenis ma jó leszek, holnap nem teszek semmi rosszat, és mindig betartom majd a szavam, minden egyes percben.

A Jóisten áldása kísérjen mindenkit az útja során! Tudom, ha ezt kérem most a Jóistentől, megadja, mert mindent megad, kivétel nélkül. Sokszor méltatlankodunk a sorsunkon, sokszor szeretnénk szerepet cserélni, vagy másként élni, de ha azt az egyet a szívünkbe véssük, hogy elalvás előtt mindig kérhetünk valamit magunknak a Jóistentől, ő megadja ezt nekünk, bármennyire is képtelenségnek tűnik néha az, amit kérünk. Fogadd a szívedbe az ő szeretetét, tekints mindenkire jóbarátként, élvezd az életedet mindenkor, és mielőtt még aludni térsz, kérj valami fontosat a magad számára. Meglásd, holnap vagy holnapután már melegebb szívvel küzdesz a mindennapok harcaiban, könnyebb lesz a teher a válladon, és boldogabban tekintesz a jövő felé. Kérj valamit! Már most! Pont úgy, mintha csak egy dzsinntől kérnél három kívánságot. Pont úgy kérhetsz bármikor sok szeretetet, sok ölelést, sok fontos percet magadnak. De bármit kérhetsz, megkapod!

Én most ma ezt kérem a Jóistentől, hogy az ő áldása kísérhessen mindenkit az útján. Tudom, ha őszintén, tisztán kérem, megkapom, amit csak szeretnék. Nincs sok időm most, de az imára és egy kérésre mindig jut az időmből, mielőtt még leteszem a fejem a párnára és elalszom. Tedd te is ezt, gondolj bármire, ami csak a szíved vágya, és kérd a Jóistent, hogy adja meg néked. És megkapod! 

Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)

Persze egy hangulatzavar nem fog válogatni, nem fogja azt kérdezni, hogy most éppen jöhet-e vagy sem, és mindig a lehető legrosszabbkor kopog be az ajtónkon. Nem kérdezi, hogy szabad-e bejönnie vagy sem, egyszerűen betolakodik az életünkbe. Régen voltam már rosszkedvű, szerencsére, de azért tudom, hogy bármikor lecsaphat rám is, akármilyen szépen élem is most az életemet. Számítani kell rá, felkészültnek kell lenni, és tudni kell, hogy milyen fegyvereket vethetünk be ellene.

Van egy jópofa mondat, idézet egy filmből, olvasd csak: - "Tudod, ha az egyik szemed a múlton, a másik meg a jövőn van, előbb utóbb bandzsa leszel." (Kísérlet c. film), de van még ilyen jó kis mondás: - "Ha kitartóan kopogtatsz az ördög ajtaján, előbb vagy utóbb, de valaki ajtót nyit majd neked." (Négy tesó c. film). - Én egyik filmet sem láttam, de lehet, érdemes lenne megnézni őket. No, nem akarom az ördögöt a falra festeni, csupáncsak jókedvet szerettem volna elhozni ebbe a napodba is. :)

Hát, az attól függ! Ha jól sikerült ez a mai napunk is, akkor úgy gondoljuk, hogy ez a tendencia folytatódni fog, ha viszont kellemetlenségek értek csak, akkor egy kicsit lehet, hogy el vagyunk ilyenkor szontyolódva. De a remény az mindig ott van, hogy a következő napunk azért lehetőleg jól fog alakulni. Jogosan bízunk a jövőben, jogosan reménykedünk, mert öröm várni egy titokzatosan új napra. Nem tudjuk előre hogyan is lesz majd holnap, de azt mindenképpen elvárhatjuk, hogy sok jót és sok szépet hozzon el nekünk.

Az évek során rájöttem én is, hogy egy betegség még nem jogosíthat fel semmire, nem bújhatok a betegségem mögé én sem, bármilyen problémámról is van éppen szó. Ez bizony így van, én sokszor csak panaszkodtam, és sajnáltattam magam, és ez még akkor sem volt célszerű, ha akkortájt mást nem is voltam képes tenni. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy másoknak sem teszek jót ezzel, de önmagammal szemben sem volt ez egy jó lépés. 

Nem mondom, hogy nagyon fiatal vagyok már, de lélekben bárki érezheti magát úgy, mint a fiatalabb éveiben. Olvastam és hallottam sok színésznőről, de férfi színészről is, akik nem tudták elfogadni az évek múlását, és inkább elbúcsúztak az életüktől, sajnos. Ez a rideg valóság, de nem kell ennek így lennie, mindenki találhat szépséget az életében, bármikor. 

Ismered a mondást: - A szépségemnél már csak a szerénységem nagyobb! - Mit is lehetne ehhez hozzátenni? Éppenséggel semmit, ez úgy frappáns ahogy van, de pont nem erről lesz szó, hiszen élhetünk szerényen mindenféle köntörfalazás nélkül is. Épp erre szeretnélek biztatni, hogy légy természetesen egyszerű, kövesd, amit a szíved súg, légy talpraesett, légy bizakodó és szerezz tudást a magad számára. - Mi sem egyszerűbb! (gondolod most).