Olvastam az érzelmekről a neten, és itt találtam rá arra, hogy tulajdonképpen 6 érzelmi típussal rendelkezünk. Ezek az alapérzelmek. És ezeknek az alapérzelmeknek is vannak testvérei ugye, nemcsak önmagában beszélhetünk örömről, ilyenkor hozzátársítjuk a boldogságot, a vidámságot, a jókedvet, és még több szinonimát.
Megy 1000-rel az életmódváltásom, és megy is úgy, ahogy azt én akarom! Amióta csinálom, és mindig elfoglalt vagyok, arra jöttem rá, hogy a kilók nem feltétlen a kevesebb evéstől fognak lejjebb kúszni, hanem éppen attól, hogy egész nap mozgásban vagy, csinálod a dolgod, teszel-veszel, hol itt vagy, hol ott vagy, mindig ott, ahol épp lenned kell. Úgyhogy a jelszó mára is, meg holnaputánra is csakis az, amit a címben is írtam, hogy: - légy mindig mozgásban! :)
Van egy szép idézet, mindjárt le is írom neked, mert jó olvasni is. Arról szól, hogy mindennap kapsz egy új esélyt az életedben, hogy valami jót tegyél, valami újba fogjál, valamilyen csodás napot alakíts ki magadnak. Az élet nem kérdezi, hogy mi történt tegnap vagy mit szeretnél holnap, az élet egyszerűen felkínálja a lehetőségeit, hogy élj vele, és mindig azt tedd, aminek örülni tudsz, és ami felvidít és ami boldoggá tesz.
"Először is, az égre nézzünk, a csillagokra, ne a lábunk elé.
Másodszor, sose hagyjuk abba a munkát. A munka értelmet és célt
ad az életünknek, amely üres lenne nélküle. Harmadszor pedig, ha
az a szerencse ér, hogy rátalálunk a szerelemre, ne feledkezzünk
meg róla, és ne dobjuk el magunktól."
STEPHEN HAWKING
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Sokszor nehéz megbékélni önmagunkkal, például olyankor, amikor épp magunkra haragszunk valamiért. Előfordul ilyesmi, és nem is olyan ritkán, mint azt gondolnánk. Másokat hibáztatni is más dolog és önmagunkat hibáztatni is egy más, külön dolog. Most csak azzal szeretnék foglalkozni, amikor nem vagyunk kibékülve önmagunkkal.
"Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy.
Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,
melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,
és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő.
Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.
A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.
Félelmet, hogy egyszer véget ér.
A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet:
úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember."
Wass Albert: Idézetek az életről
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Én nagyon régóta azt vallom, hogy élj a mának, ragadd meg a pillanat varázsát, élvezd az életedet, és ne gondolkodj feleslegesen a múlton és ne izgasson feleslegesen a jövőd. Még akkor is ezt vallom, ha időnként nekem sem sikerül ezt megvalósítanom. A jelent megélni a lehető legjobb színvonalon, csakis ez lehet a fő célunk.
Én, amikor bánatosan ébredek, kíváncsian nézek magamra, vajon mitől van ez? Elkezdek morfondírozni, mi okozhatja ezt a fajta hangulatomat már korán reggel, és addig nem hagyok békét magamnak, amíg ezt ki nem derítem. Nem mindig sikerül ezt kideríteni, de a jó benne az, hogy ebből kifolyólag már reggel törekszem arra, hogy jól érezzem magam a bőrömben. És mostanában ez mindig sikerül is, hogy jókedvet varázsoljak az arcomra.
Hát, nem jó kilátások vannak mifelénk, ha az időjárást nézem, pedig felmelegedést ígértek, remélem azért nem lesz túl durva a helyzet a napokban. A jelszó ezután is csak az lehet, hogy: - Fő a jókedv és a vidámság! :) Te se add ennél lejjebb, mert búskomoran semmit sem jó csinálni. Jókedv és vidám hangulat nélkül semmibe nem jó belekezdeni. És a végeredmény is ezt igazolja majd.
Veled is előfordult már, hogy olvastál egy könyvet, mondjuk egy ezoterikus könyvet, de lehet másmilyen könyv is, és egyszerre csak azt vetted észre, hogy egyszerűen átugrasz bizonyos részeket, kihagysz az olvasásból szövegrészeket, vagy több oldalnyi szöveget, mert vagy nem érdekel téged az a téma, vagy unalmasnak tartod vagy egyszerűen csak hamar a könyv végére akarsz jutni? Mi történik ilyenkor?
Utolsó kommentek