"az élet nem mindig habos torta..."

Minden rossz diagnózis után el kell, hogy teljen bizonyos idő, hogy az ember lánya egyrészt értelmezni tudja, másrészt fel tudjon készülni a gyógyulásra. Muszáj időt adnunk magunknak, mert a pillanat hevében dönthetünk hirtelen rosszul is, és ez a legrosszabb, leghelytelenebb megoldás, ami csak létezik. Szóval, bármilyen diagnózist is kapunk a jelenlegi állapotunkra, azt fel kell tudni dolgozni, foglalkozni kell vele, érdeklődni kell mindenfelé, olvasni sokat róla, és gondolkodni azon, hogyan is legyen tovább. Én most pont ebben a fázisban vagyok.

Leírok most egy esetet, ami még régebben történt, tulajdonképpen azért, hogy elgondolkodjunk rajta, és igyekezzünk mindig jó döntéseket hozni az életünkben. Nekem nem sikerült ebben a helyzetben jól döntenem, okosabban kellett volna gondolkodnom, és nagyon meg is bántam a dolgot.

Nagyon őszinte leszek most, mert rólam van szó. Megpróbálom azért szelíd szavakkal összefoglalni a lényeget. Voltam ugye kivizsgáláson, sokfelé kellett mennem, és még többfelé kell majd ezután is még mennem. Írtam, hogy a vizsgálat kritikus részén már túlvagyok. Viszont nem lettek jók az eredményeim, ezért még megyek további kontrollokra. Már nem izgulok, mert tudom az eredményt, ami nem a legjobb, de igyekszem gyógyulni.

Sosem szabad azt hinni, hogy mindig nekünk van igazunk egy veszekedésnél. Nem szeretek vitákról, veszekedésekről írni, inkább nevezzük nézeteltérésnek az ilyen helyzeteket. Én magamról tudom, hogy könnyen meg tudok haragudni valamiért, és épp ezért írom, hogy ezt tapasztalatból tudom, hogy nincsen mindig nekünk igazunk. Ez nem azt jelenti, hogy csak mi vagyunk a vesztesek, hanem inkább azt, hogy tudjunk gondolkodni mielőtt még belemennénk vitákba. Olyan sok kényelmetlenségtől óvjuk így meg magunkat, hogy az nem kifejezés. 

Kezdenek felcserélődni nálam a nappalok és az éjszakák, épp most nemrég ébredtem fel és már annyira kinyílt a szemem, hogy ebből nem lesz már ma alvás csak estefelé. Háromnegyed három van, és igaz, hogy szeretek nagyon korán felébredni, de már ennyire korán ma nem terveztem. Lássuk csak mit is hoz el ez a szép napunk nekünk, és ez a szép hét milyen hétfővel kezdi majd a hetet? 

Azt hiszem, nekem van a legtöbb hálálkodnivalóm az életemben, mert amit én kaptam a Jóistentől, azt a sok minden szépet és jót, azt sosem tudnám úgy viszonozni, hogy abból ki tudjon derülni, mennyire hálás az én szívem az ő irányában. De ugyanúgy a családom felé és a barátaim felé is igyekszem megbecsülni magam, és olyan sokra tartom, amiket tőlük kaptam egész életemben, hogy azt szavakkal leírni nem is tudom. Köszönök mindent mindenkinek, akivel csak találkoztam eddig életemben, mert mindenkitől tanultam valamit, átvettem valamit, amitől jobb lettem és vidámabb és boldogabb! :)

"Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindenki, aki szeret Istentől született és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet." - olvashatod a Bibliában. De ideírok egy másik idézetet is, olvasd csak: "Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy, mintha örökké élnél." (Mahatma Gandhi) - Ez a két idézet szépen elfér egymás mellett, sőt, kiegészíti egymást, és tulajdonképpen ugyanazt is tanulhatjuk belőlük.

A nagy kivizsgálásom kritikus pontjain már túl vagyok. Nem is hinnéd milyen nagy szabadságot ad ez az embernek. Nem kell már azon gondolkodni, mi is lesz az eredmény, mit csináljak még jobban, hogy jobb eredmény szülessen. Úgyhogy olyan boldog vagyok, hogy örömömben akár táncra is perdülnék! :) Remélem, hogy te sem hagytad el a jókedvedet mára sem, és te is boldogan nézel a szép hétvégénk elé! :)