Minden este az angyalokkal térek nyugovóra. Már lassan éjfél felé megy az óra mutatója, és ilyenkor mindig ők azok, akikhez kedvesen közelítek, hogy segítsék a pihenésemet. Csendben behunyom a szemem és kérem az angyalkáimat, hogy mutassák meg nekem azt, ami fontos most az életemben. Ők mindig jönnek lelkesen és mindig fényességgel telítik be a sötétséget. Rájuk mindig számíthatok, mert sok mindent szeretnék még tanulni tőlük életem során.
A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat,
ami meglibegteti a függönyöket,
és úgy kúszik elő,
mint a fűben rejtőző
vadvirágok titkos illata.
Tuti gimi c. film
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Emlékszem, mennyire nyugodt voltam, mikor legelőször kerestem a kórházi leletemmel a neurológiát. Azért voltam annyira nyugodt, mert azt körülbelül tudtam huszonhat évesen, hogy miért is járnak oda az emberek. Némi feszültséggel küszködnek (gondoltam akkor), vagy azért, mert fáj a fejük valamitől. Az igazi megdöbbenés akkor jött, amikor kiderült, hogy az én leletes papírom nem a neurológiára szól, nem oda kell kontrollra bejelentkeznem, hanem a pszichiátriára. Persze még ekkor sem döbbentem meg teljesen, mert fogalmam sem volt, mi is az a pszichiátria.
Életünkben számos szomorú percet élünk át. Még akkor is így van ez, ha egyébként az életünk rendben van. Nehéz ezt érezni a szívünkben, hiszen minden egyes szívdobbanás ilyenkor fájdalommal jár, beleremegünk a sors kegyetlen játékába, és szinte semmire sem vagyunk képesek ezekben a helyzetekben. Csendbe burkolózunk, és szótlanul tűrjük, hogy az életünk most uralkodjon felettünk.
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy
felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? - Azt kérdeztem, milyen színű a
szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy
magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
(Alkyoni Papadaki)
---
(az idézet a citatum.hu oldalról való.)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Nem tudod kitépni a szívedet a helyéből, ha fáj. Olyan rémisztően fáj, olyan rettenetesen sajog, és nem tudsz mit tenni ellene. És azt sem tudod, hogy fog-e valamikor is enyhülni ez a fájdalom. Mégis élned kell, tovább kell menned az utadon, ami rád vár. Minden egyszerre jut most az eszedbe, minden emlék szinte egyszerre akarja, hogy észrevedd és tudod, hogy egy idő után majd kimerülsz, mert már mindent végigéltél, mindent megtettél, ami csak tőled tellett.
Az időt most észre sem veszed, pereg előtted, halad, siet, rohan, és te nem tudod már követni. Megállsz és elgondolkodol. Mit tehetnél most, amikor az idő gyorsabb volt nálad, és lehagyott, elsietett melletted, és nem kímélte a szívedet. Hagyod, hogy történjenek a dolgok úgy, ahogy most történni tudnak, de te most nem tartasz lépést az élettel, megállasz és elgondolkodol. Mit tudtál volna még tenni, hogy másképpen történjen a sors, mint ahogy történt? A szíved tiszta, őszinte, és fájdalommal van teli. Mégis, egy idő után megadod magad, és a Jóisten szeretetéből merítesz, hozzá fordulsz, hozzá fohászkodsz, ő az, aki enyhíteni tudja most a szívedben lévő fájdalmadat.
A pillanatokban varázserő nyugszik. Minden egyes pillanatban varázserő lakozik. Mindig fordulópontot hoznak el a számodra. Mindegyik pillanatban esélyed van új módon gondolkodni. Meglátni azt a sok mindent, amit felkínál a számodra. A hitet, a bizalmat, a szeretetet, a figyelmet, a nyugalmat, a megnyugvást.
"Az embernek előbb maga mögött kell hagynia a múltat, csak akkor mehet tovább." (Forrest Gump c. film)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
Friedrich Schiller
---
Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
Marcus Tullius Cicero
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt,
és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik,
körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek,
amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid
városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva
fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal,
akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsősség a magasságban Istennek,
és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
(Lukács evangéliuma 2. fejezet)
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
Wass Albert
Utolsó kommentek