"az élet nem mindig habos torta..."

Most jutottam el arra a szintre, negyven év után, hogy valóban szembe tudjak nézni az engem ért traumákkal. Sokszor és sokat gondolkodtam eddig is ezen, és ugye visszatérő jelenség az, hogy mindennap szinte minden órában eszembeötlik egyik vagy másik stresszes helyzet, amit átéltem eddig életem során. Valahogyan nem tudom, nem tudtam eddig sem elfelejteni őket, és most ért meg bennem az elhatározás, hogy szembenézek a farkassal, és ahogy elém kerülnek bizonyos régebbi traumák, foglalkozom velük.

Az ember mindent elhisz. Legalább is majdnem mindent. Persze megintcsak önmagamból indulok ki és ez szintén csak rám vonatkozik. De most úgy érzem én is, hogy amiről írni szeretnék, azzal pont ez a helyzet. Megint ajánlani szeretnék neked valamit. Két könyvet is. De kezdjük az elején.

Ha szeretnénk ha nem, van mikor mélypontra kerülünk, és innen sehogyan sem sikerül feljebb emelkednünk. A mostani könyvajánló tulajdonképpen egy napló, egy naplóajánló. Mégpedig egy olyan napló ajánlója, ami akkor segíthet neked, amikor nagyon magad alatt vagy és nem tudsz kilábalni ebből a helyzetből. 

Igen! Tudom mit kellene tennem, mégis valami visszatart. Elhatároztam, hogy ez az év az egészség éve lesz a számomra. Már minden tudás a birtokomban van és jó ideje a birtokomban is volt, mégis én vagyok a halogatás nagymestere. De tegnap már végképp eljutottam addig, hogy beláttam, nincs több időm, bele kell kezdeni ebbe a projektbe, ha valóban fontos számomra az egészségem.

Minden, amit tiszta szívből csinálsz, megörvendezteti mások szívét is. Tiszta szívből pedig csak szeretettel csinálhatsz bármit is, mert őszinte tiszta szíved mindig is a helyeset fogja megtenni. Azt hihetnénk, hogy nehéz dolog mindig szeretetteljesen viselkedni, érezni, pedig éppenhogy sokkal könnyebb minden, hiszen amit tiszta szívünkből adunk, annak mi is épp úgy örülünk, mint ahogy mások örülnek neki. Ezért is éri meg egyre jobban törekedni rá.

Van Szilvási Lajosnak egy mondata, így szól: - "Ami jó, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen." - Én ezt úgy szoktam magamnak idézgetni, hogy: minden ami jó vagy finom vagy jólesik, az vagy egészségtelen, vagy tilos. A kettő szorosan függ egymáshoz, és van is benne valami, azt bevallhatjuk.

Hűséges szívem merre kóborol, mikor az élet játszadozik vele? Nem tud nyugton maradni, mindig csak egyfelé venné az irányt, csak egyfelé menne, arra, amerre talán nincs is út. Nincsen olyan út, amit az én hűséges szívem követni tudna, összevissza csatangol, csavarog mindenfelé, olyan kósza utakon, ami nem méltó arra, hogy arrafelé vegye az irányt. 

Van úgy, hogy teszed a dolgod, mégsem jutsz semmire, nincsen eredménye az erőfeszítésednek. Mindent kiadsz magadból, mindent megteszel, amire csak képes vagy, mégis az élet visszaüt és nem akarnak sikerülni a dolgaid. Már-már a tűréshatárodon vagy, kifáradtál, kimerültél minden eredmény nélkül. Ilyenkor muszáj változtatni, mást kell tenned, mint amit eddig tettél, mert mint láttad, a korábbi erőfeszítéseid nem vezettek eredményre. De min tudsz változtatni, mikor eddig is minden tőled telhetőt beleadtál abba, hogy előrébb juss?