"az élet nem mindig habos torta..."

Sosem tudhatod mi vár rád holnap, de még azt sem tudod mi vár rád a következő pillanatban. Fel tudsz-e készülni rá? Nem! Tudod-e, hogy könnyű lesz vagy nehéz? Nem! Ki fogod-e bírni? Igen! - Már csak azért is így van ez, mert belül a szívedben érzed az erőt minden feladatodhoz. Amikor érzed, hogy nehéz lesz, azt is érzed, hogy fel kell erre készülnöd, mert felkészületlenül hamar elbuksz még akkor is, ha esetleg némi szerencséd van. Hogy miért van ez így, az nagyrészt az életminőségedtől is függ, de sokban a körülményeid határozzák meg merre is tart az utad.

Van, amikor nagyon hiányzik valami az életünkből. Néha meg sem tudjuk ezt fogalmazni, csak érezzük a hiányt, nem tudunk úgy élni, mint eddig tettük, mert a gondolataink mindig elkalandoznak, és csak a hiányt érezzük, de azt nagyon. Érezzük, hogy nem teljes így most az életünk, kellene valami, ami pótolni tudná azt az űrt, ami ilyenkor kialakul bennünk. De nincs ami ugyanazt vissza tudná adni, azt, amit annyira hiányolunk az életünkből.

Mindig van egy megérzésünk, mindig rejt valamit a szívünk, amire hirtelen nem is tudunk magyarázatot adni. Hogy miért érzünk különleges módon olykor-olykor, azt nagyon nehéz néha szavakba foglalni. Van, amikor csak egy sejtésünk van valamiről, nem is igazán tudjuk, mit szeretne tudatni velünk a szívünk. Ezért aztán elkezdünk gondolkodni, a végére szeretnénk járni a furcsa érzéseinknek.

Van valami, amit nem hagyhatunk ki az életünkből. Ez a valami a gyermekeinkkel való mindennapos törődés. Nézd csak a fenti képen a kislányt! Milyen ártatlanul tiszta és őszinte tekintete van, még akkor is, amikor belefeledkezik a játékba vagy bármi másba. Ahogy látod, egy apró kaviccsal is nagyszerűt tud játszani, pláne, ha még mellette van a kedvenc kis kabalája. A gyermekeink törődést igényelnek, mert még nem tudnak eligazodni az életben, hiszen annyi minden veszi őket körül. Aki elmulasztja a gyermekeivel való törődést, a róluk való gondoskodást, nagy árat fizet ezért a mulasztásáért.