"az élet nem mindig habos torta..."

Van, mikor kénytelenek vagyunk mást csinálni, mint amit szeretnénk, mint ami a szívünk vágya. Sőt, nagyon sokszor van az, hogy kénytelenek vagyunk mást tenni, mint amit szeretnénk. Az ember élete teli van kihívásokkal, megoldandó feladatokkal, meg néha problémákkal is. Nagyon szerencsés az a valaki, aki valóban úgy éli az életét, ahogy az neki tetszik. 

Jó kis esős napok fognak jönni most felénk, de ez nem lehet ok a szomorúságra, az irányvonal mindig is az, hogy a reggeli jókedvünket megőrizzük. Persze, tudom, hogy az élet nem mindig csak boldogság, vannak rosszabb napjaink is, de éppen ezért kell mindig arra törekedni, hogy minél hamarabb visszaálljon a rend és vidámak és jókedvűek tudjunk lenni. :)

Van, amikor akkor sem lehet elrontani a kedvedet, ha nagyon akarják! :) Van, hogy annyira jó passzban vagy, hogy semmi sem árt neked, nem veszel semmit magadra, nem haragszol meg senkire, mert olyannyira vidám és jókedvű vagy, hogy nincs az a rosszindulat, ami ilyenkor képes lenne téged elkedvetleníteni. Biztosan érezted már magad kirobbanó formában, ilyenkor semmi rosszat nem veszel magadra, és mindenkivel megtalálod a közös hangot.

Minden rossz diagnózis után el kell, hogy teljen bizonyos idő, hogy az ember lánya egyrészt értelmezni tudja, másrészt fel tudjon készülni a gyógyulásra. Muszáj időt adnunk magunknak, mert a pillanat hevében dönthetünk hirtelen rosszul is, és ez a legrosszabb, leghelytelenebb megoldás, ami csak létezik. Szóval, bármilyen diagnózist is kapunk a jelenlegi állapotunkra, azt fel kell tudni dolgozni, foglalkozni kell vele, érdeklődni kell mindenfelé, olvasni sokat róla, és gondolkodni azon, hogyan is legyen tovább. Én most pont ebben a fázisban vagyok.

Leírok most egy esetet, ami még régebben történt, tulajdonképpen azért, hogy elgondolkodjunk rajta, és igyekezzünk mindig jó döntéseket hozni az életünkben. Nekem nem sikerült ebben a helyzetben jól döntenem, okosabban kellett volna gondolkodnom, és nagyon meg is bántam a dolgot.

Nagyon őszinte leszek most, mert rólam van szó. Megpróbálom azért szelíd szavakkal összefoglalni a lényeget. Voltam ugye kivizsgáláson, sokfelé kellett mennem, és még többfelé kell majd ezután is még mennem. Írtam, hogy a vizsgálat kritikus részén már túlvagyok. Viszont nem lettek jók az eredményeim, ezért még megyek további kontrollokra. Már nem izgulok, mert tudom az eredményt, ami nem a legjobb, de igyekszem gyógyulni.

Sosem szabad azt hinni, hogy mindig nekünk van igazunk egy veszekedésnél. Nem szeretek vitákról, veszekedésekről írni, inkább nevezzük nézeteltérésnek az ilyen helyzeteket. Én magamról tudom, hogy könnyen meg tudok haragudni valamiért, és épp ezért írom, hogy ezt tapasztalatból tudom, hogy nincsen mindig nekünk igazunk. Ez nem azt jelenti, hogy csak mi vagyunk a vesztesek, hanem inkább azt, hogy tudjunk gondolkodni mielőtt még belemennénk vitákba. Olyan sok kényelmetlenségtől óvjuk így meg magunkat, hogy az nem kifejezés. 

Kezdenek felcserélődni nálam a nappalok és az éjszakák, épp most nemrég ébredtem fel és már annyira kinyílt a szemem, hogy ebből nem lesz már ma alvás csak estefelé. Háromnegyed három van, és igaz, hogy szeretek nagyon korán felébredni, de már ennyire korán ma nem terveztem. Lássuk csak mit is hoz el ez a szép napunk nekünk, és ez a szép hét milyen hétfővel kezdi majd a hetet?