
Nem tudod kitépni a szívedet a helyéből, ha fáj. Olyan rémisztően fáj, olyan rettenetesen sajog, és nem tudsz mit tenni ellene. És azt sem tudod, hogy fog-e valamikor is enyhülni ez a fájdalom. Mégis élned kell, tovább kell menned az utadon, ami rád vár. Minden egyszerre jut most az eszedbe, minden emlék szinte egyszerre akarja, hogy észrevedd és tudod, hogy egy idő után majd kimerülsz, mert már mindent végigéltél, mindent megtettél, ami csak tőled tellett.
Az időt most észre sem veszed, pereg előtted, halad, siet, rohan, és te nem tudod már követni. Megállsz és elgondolkodol. Mit tehetnél most, amikor az idő gyorsabb volt nálad, és lehagyott, elsietett melletted, és nem kímélte a szívedet. Hagyod, hogy történjenek a dolgok úgy, ahogy most történni tudnak, de te most nem tartasz lépést az élettel, megállasz és elgondolkodol. Mit tudtál volna még tenni, hogy másképpen történjen a sors, mint ahogy történt? A szíved tiszta, őszinte, és fájdalommal van teli. Mégis, egy idő után megadod magad, és a Jóisten szeretetéből merítesz, hozzá fordulsz, hozzá fohászkodsz, ő az, aki enyhíteni tudja most a szívedben lévő fájdalmadat.
A pillanatokban varázserő nyugszik. Minden egyes pillanatban varázserő lakozik. Mindig fordulópontot hoznak el a számodra. Mindegyik pillanatban esélyed van új módon gondolkodni. Meglátni azt a sok mindent, amit felkínál a számodra. A hitet, a bizalmat, a szeretetet, a figyelmet, a nyugalmat, a megnyugvást.
"Az embernek előbb maga mögött kell hagynia a múltat, csak akkor mehet tovább." (Forrest Gump c. film)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek